




Jelek, amelyek arra mutatnak, ideje (lenne) új autót venned:
1. Az utasülést regisztrálták, mint a Világörökség részét.
2. Légzsák helyett a kormányodra egy kispárna van ragasztva.
3. A csomagtartóban található holttestek szaga már kezd elviselhetetlen lenni.
4. A piros lámpánál legyorsul egy 14 éves gyerek a biciklijével.
5. A 15 perces átvizsgálásra 3 napot kér a szerviz.
6. Tolvajok rendszeresen feltörik az autódat, de csak a szendvicsedet viszik el belőle.
7. Amikor tankolsz, a benzinkutas nem azt kérdi, hogy "Lemossam a szélvédőt?", hanem: "Visszaragasszam a szélvédő nejlont?"
8. Ha megállsz egy piros lámpánál, emberek rohannak oda, hogy megsérültél-e?
9. A Sárga Angyalok még csak nem is válaszolnak a hívásodra.
10. Balra kanyarodáskor rendszeresen elhagyod a barátnőidet.
11. A kocsi fogyasztását nem literben, hanem köbméterben méred.
12. A közlekedési tudósítók már név szerint említenek, amikor a reggeli forgalmi akadályokról beszélnek.
13. A kerekeid gyorsabban kopaszodnak, mint Michael Bolton.
Tárgyaláson kérdi a bíró a vádlottól:
- Beismeri, hogy Ön ölte meg az áldozatot?
- Nem, én ártatlan vagyok!
- Tudja, mi jár hamis tanúvallomásért?
- Igen, szerintem kevesebb, mint gyilkosságért.
Tel-Aviv utcáin sétál két asszony. Egyszer csak meglátnak egy nagyon szép kirakatot, mindenféle szép tárgyakkal. Bemennek és megkérdezik a pult mögött állót hogy mennyibe kerül az a szép óra a kirakatban.
- Sajnos az az óra nem eladó, asszonyom. - mondja az.
- Nem? Kár. Akkor megnézhetném azt a szép selymet, ami az óra mellett van?
- Megnezheti, de sajnos az sem eladó....
- És az a gyönyörű ezüst készlet vajon mibe kerül?
- Hát, sajnos az sem eladó...
- Akkor mit árulnak itt maguk?!
- Nem árulunk, asszonyom. Ez a rabbi irodája és a metéléseket lehet itt megrendelni.
- Na de akkor minek rakták azokat a szép tárgyakat a kirakatukba?
- Miért, ön szerint mit kéne kiraknunk?
A zsidó származasú Móricka katolikus gimnáziumban tanul. Az egyik órán a tanár azt mondja, hogy kap 500 forintot, aki megmondja, hogy ki volt a legnagyobb ember a világon. Az egyik gyerek:
- Szerintem Leonardo da Vinci.
- Jó, jó, de én nem rá gondoltam.
A másik gyerek:
- Talán Einstein?
- Még jobb, de még mindig nem rá gondoltam.
Erre Móricka:
- Jézus Krisztus.
- Úgy van Móricka, itt az 500 forint. De én úgy tudom, hogy te zsidó származású vagy. Neked nem inkább Mózest kellett volna mondanod?
- De igen, viszont Mózes az Mózes, az üzlet meg üzlet.
Azt hittem fájni fog. Eljött a nagy nap. Csak ketten voltunk, Ő meg én.
- Én félek. - mondtam.
- Ne félj, ki lehet birni.
Azt mondta megpróbál minnél türelmesebb lenni. Neki már nem ez volt az első.
- Szólj amikor jó. - mondta. És én abban a pillanatban olyan fájdalmat éreztem, mint még soha. S éreztem, hogy vérzem. Azt mondta nyisd szét jobban. Kivette és amikor a kezébe vette elállt a lélegzetem. Megnyugodtam.
Életemben először húzták a fogamat.
"Egyik este történt velem a következő eset:
Éppen tévét néztem, amikor csengett a telefon. Felvettem.
"Halló?"
Egy lány hangja volt:
"Beszélhetnék kérem Bennel?"
Mivel egyedül lakom, és a nevem egészen biztos, hogy nem Ben, úgy gondoltam, téves hívás lesz ez. Viszont nagyon fáradt voltam...
"Nem, sajnálom, jelenleg nincs itthon. Hagy neki üzenetet?"
"Meg tudja mondani, mikor érkezik haza?" - kérdezte.
"Azt hiszem, olyan 10 óra körül,"
A vonal túlsó végén csend volt... zavarodott csend...
"Ott Steve beszél?" - kérdezte végül.
Ez sem talált, a nevem nem Steve. Most már biztos, hogy téves a hívás.
"Igen, én vagyok. Mondjak majd valamit Bennek?" - kérdeztem a lánytól.
"Nos... nekem azt mondta, hogy este otthon lesz, és kért, hogy hívjam majd fel." - mondta kicsit dühösen.
Próbáltam lecsillapítani: "Az az igazság, hogy Karennel ment el egy órája, de megígérte, hogy 10-re hazajön."
"Ki az a Karen?" - csattant fel a másik oldal.
"A lány, akivel Ben elment." - feleltem csitítólag.
"Azt én is tudom! De kicsoda ő?"
"Nem tudom a vezetéknevét. Nézze, most hagy üzenetet Bennek, vagy nem?" - próbáltam dűlőre vinni a dolgot.
"Igen... Mondja meg neki, hogy ha hazaér, hívjon fel engem!"
Mivel a nevét nem árulta el, így kénytelen voltam rákérdezni:
"Átadom. Ugye, Ön Jennifer?"
Erre valamiért felkapta a vizet:
"KI AZ A JENNIFER?"
Ezek szerint nem találtam el.
"Nos... Ben azt mondta, hogy Jenniferrel megy el 10-kor. Azt hittem, Ön az. Sajnálom, nagyot hibáztam."
"Itt egyedül Ben volt az, aki nagyot hibázott! Mondja meg neki, hogy Alice hívta, aki nagyon dühös volt. Ja, és ha hazaér, akkor hívjon fel, de azonnal!"
Velem született kötelességtudatomtól vezérelve mondtam neki:
"Jól van, természetesen megmondom neki... de félek, Becky nem nagyon fog örülni neki..."
Erre nem letette?"
Süllyedő hajón kérdi a kapitány az egyik matrózt:
- Hány mentőcsónakunk van?
- Egy sem - feleli az.
- Megszámolta?
- Igen, kétszer is.
Aranylakodalmat ünnepel a házaspár. A vacsora után megkérdi a férj:
- Leéltünk egy életet egymással, áruld már el, hű voltál-e hozzám?
- Most már elárulhatom, háromszor megcsaltalak, de mindig a te érdekedben. - mondja a feleség.
- Igen? Ez becsülendő. Elmeséled őket?
- Talán emlékszel, amikor 35 éves voltál, éppen nem volt munkád, szeretnél volna a banktól hitelt kérni. Mivel a bank nem akart hitelt adni, bevetettem magam az igazgatónál, és mindjárt megkaptad a pénzt. Ebből beindítottad a vállalkozásodat, és biztonságos egzisztenciát teremtettél.
- Igen, emlékszem. Ez nagyon rendes volt tőled. És mi volt a második eset?
- Amikor 40 éves voltál, a sok munkától meg a stressztől szívbetegséget kaptál. Olyan bonyolult volt a műtét, hogy egyik orvos sem vállalta, de aztán előkerült egy híres szívsebész, és rendbe hozott. Nos, a szívsebész is ajánlatot tett, amit kénytelen voltam elfogadni, hogy megmentselek.
- Ó, ez nagyon rendes volt tőled. Nem is tudtam, milyen önfeláldozó feleségem van, soha nem fogom tudni megköszönni. És mi volt a harmadik eset?
- Emlékszel, amikor pár éve nagyon szerettél volna a golfklub elnöke lenni, és még hiányzott 17 szavazat?