




A Michael család egy kis farmon él Kanadában az amerikai határ mellett. A birtokuk már évtizedek óta vita tárgyát képezi a két ország kormánya között. Nem tudnak megegyezni, hogy hová is tartozik. Michael nagymama már betöltötte a 90-et, vele él a farmon egy fia és az unokái. Egyszer levelet kapnak a kanadai kormánytól. A családfő felolvassa és beszámol a nagymamának:
- Az áll a levélben, hogy a kormány elismeri, hogy ez a terület az USÁ-hoz tartozik, mi pedig ezt elfogadhatjuk, vagy fellebbezhetünk. Mit szólsz ehhez, nagyi?
- Naná, hogy elfogadjuk! Azonnal válaszoljatok a levélre! Nem bírok ki még több zord kanadai telet.
Egy buszmegállóban egy kisfiú hallgatja, ahogy két várandós asszony beszélget:
- Te mit vársz?
- Én kisfiút, és te?
- Én meg kislányt.
Erre odafordul a kisfiú egy pocakos öregúrhoz:
- Tessék mondani, a bácsi mit vár?
- Én a 7-es buszt.
- Na ez meg is látszik!
„Toldi ekkor már volt például fiúruhába öltözött lány…”
„Jókai nem tudott meglenni nők nélkül. Hol a feleségével, hol az anyjával…”
„Ha végre sikerül lenyalnom ezt a táblát…”
„ A riasztót nem kell megsimogatni minden nap, mégis őrzi a házat!”
„Kosztolányi szinte szerelmes volt a fiába.”
„Vajda szerette az egyéjszakás kalandokat, főleg férfiak társaságában.”
„Tegnap József Attilát kerestem a névsorban. Meg akartam nézni a jegyeit, de nem találtam…”
„A királyokat is ugye olajjal kenték fel a trónra.”
„Ott tárgyalták meg az asszonyok, hogy ki kivel, hol, mit mennyiért…”
„Ady szerint a nők hozzátartoztak a mindennapi betevő falathoz.”
„Lankadt szájú héjamadár.”
„Élő embert nehéz lenne felboncolni, nyilván tiltakozna.”
„Én vagyok gyárilag nyomdahibás.”
„Babitsnak van egy gyönyörű merses veséje.”
Két régi ismerős összefut a tengerparton. Az egyik nemrég ment nyugdíjba, és meséli a másiknak, hogyan telnek a hétköznapjai:
- Reggel elég későn kelek, kényelmesen megreggelizek, aztán kifekszem a verandára és pihengetek egész délelőtt. Aztán eszem egy könnyű ebédet, délután teniszezem, golfozom vagy hajózom egyet. Este elfogyasztok egy finom vacsorát, jó borral, elszívok egy kubai szivart, és utána kifekszem a verandára megint.
A másik férfi megállapítja, hogy ez aztán irigylésre méltó életmód. Később elmeséli a feleségének, hogy hogyan él a nyugdíjas ismerős. A felesége megkérdezi:
- Mit is mondtál, hogy hívják a feleségét?
- Azt hiszem, Verandának.
Egy nő a játékboltban kiválaszt egy készségfejlesztő játékot. Odaviszi az egyik eladóhoz és megkérdezi tőle:
- Mondja, nem túl bonyolult ez a játék egy hatéves kisfiúnak?
- Nem, asszonyom. Ez a játék maximálisan felkészíti a gyereket a mai élet kihívásaira. Bárhogy is próbálja kirakni, sehogyan sem fog sikerülni neki.
Egy fiú megdöbbentő bejelentést tesz otthon:
- Édesanyám, elvettem egy örömlányt feleségül!
- Micsoda? - csapja össze a kezét az anya.
- Tulajdonképpen örülhetnél, mert ha nem tettem volna, apu vette volna el.
Kezdetben vala a semmi, majd Isten mondá: "Legyen világosság!"
És még mindig vala a semmi, de már látni is lehetett azt.
A Zeneakadémián a koncert szünetében benyit egy néző a karmester öltözőjébe:
- Elnézést, hogy zavarok, de szólnom kell önnek, hogy a zenekarában többen is lazsálnak. A dobos például mindig csak akkor játszik, amikor ön épp odanéz.
Két gyerek beszélget a homokozóban.
- Az én apukám olyan gyorsan fut, hogy még az autókat is megelőzi! - dicsekszik az egyik kisfiú.
- Az enyém meg olyan magas, hogy ha felemeli kezét, eléri a felhőket! - tesz rá egy lapáttal a másik.
- És szokott olyankor érezni a felhők között valami puhát?
- Szokott.
- Na, látod? Az az én apukám feneke!
A székely bácsi összeveszik az asszonnyal. Dühösen kimegy a házból és becsapja az ajtót. 10 év múlva jön csak vissza.
Kérdi az asszony:
- Hol voltál?
Mire a székely:
- Kimentem levegőzni.