




Jean és az úr vonaton utaznak.
- Jean, mik azok a hosszú rudak, amik olyan gyorsan mennek visszafelé?
- Sürgönypóznák Uram.
- Jó, akkor váltsa meg a jegyet, azon jövünk vissza!
Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó előtt. A TASSZ riportere kiváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
- Tudja Uram, kifűződött a cipőm, itt volt az ajtó előtt egy lépcső, arra felraktam a lában és bekötöttem a cipőmet, de mire felegyenesedtem egy nagy sor állt mögöttem.
- De hát míért nem megy haza.
- Meg van őrülve? Első vagyok a sorban.
Egy idős hölgy kocsija a kanyarban kivágódik, nagy csattanás, a kocsit roncstelepre a nőt kórházba szállítják.Amikor a betegágyán felébred, mellette áll az orvos és diktál a nővérkének:
- A legfőbb baleseti károsodások: bordatörés, vállficam, felületi zúzódások.. Mondja, asszonyom, hány éves is ön?
- Harminc.
- ... továbbá súlyos emlékezetkihagyás..
Az anyós meglátogatja a fiatal párt.
- Kedves vőmuram, igazán nem kellett volna azzal fárasztanod magad, hogy kikísérsz az állomásra - búcsúzik a mama a vonatnál.
- De mama, tessék elhinni, hogy nekem csak öröm, hogy kikísérhetem!
Két cserebogár beszélget télen a föld alatt:
- Te, én már nagyon fázom!
- Nem baj, nálam van madzag.
- Az meg mire jó?
- Hogy kihúzzuk a telet!
A bankrablás után kiderül, hogy másfél millió hiányzik a pénztárból.
- Írják azt, hogy a rabló ötmilliót vitt el! - mondja a bankfiók igazgatója az újságíróknak. - Így legalább jól ellátja majd a felesége a baját, hogy csak másfél milliót tett le otthon az asztalra...
Egy tudós egy lakatlan szigere költözött, hogy kies magányban megfejtse az élet értelmét. Két évtizeddel később barátai és sok-sok érdeklődő értement. Az üdvözlések után, mindenki kíváncsian várta a felismerést. Tudósuk így szólt:
- Igen, rájöttem, az élet olyan, mint egy óceán.
Eltelt némi idő, mire valaki vette a bátorságot, és megkérdezte:
- Miért pont olyan, mint az óceán?
Némi töprengés után jött a válasz:
- Jó, hát akkor nem pont olyan.
Két hal beszélget a tóban:
- Vigyázz! - mondja a nagyobbik. - Az ott egy horog. Nehogy bekapd!
- Miért? - kérdezi a kis hal.
- Két okból. - válaszolja a nagy - Az egyik, hogy ha bekapod, akkor kihalásznak, megpucolnak, megsütnek és megesznek.
- Nagyon köszönöm - hálálkodik a kis hal - megmentetted az életemet. És mi a másik ok?
- Az, hogy én akarlak megenni!