




Kohl elmegy a rabbihoz, mert problémája van.
- Szabad-e szombaton táncolni a feleségemmel? - kérdezi.
- Nem. A vallásunk tiltja a szombati táncot.
- És szeretkezni szabad a feleségemmell?
- Csak akkor, ha a gyereknemzés a cálja - mondja a rabbi.
- És úgy lehet szeretkezni, hogy én vagyok felül a feleségem meg alul?
- Csak akkor, ha a gyereknemzés a cálja.
- És úgy lehet szeretkezni, hogy én vagyok alul a feleségem meg felül.
- Csak akkor, ha a gyereknemzés a cálja.
- És hátulról szabad-e szeretkezni az asszonnyal?
- Csak akkor, ha a szeretkezésnek a gyereknemzés a célja- mondja a rabbi.
- És állva szabad szeretkezni?
- Nem, mert az már hasonlít a táncra!
A Mester áll derékig a szarban. Kér egy fogót a segédtől, aki a csatorna szélén guggolva beadja neki. A Mester nagy levegőt vesz, befogja az orrát, lebukik és igazít valamit. Feljön, kér egy kalapácsot, lebukik, igazít valamit. Ez így megy egy darabig, míg el nem készül. A Mester kijön, csöpög róla a matéria, a csatornapatkányok riadtan menekülnek.
Odaszól a segédnek:
- Na látod fiam, ha tanultál volna, nem kellene egész életedben csak a szerszámokat adogatnod!
Amit szívesen mondanál néha a munkahelyeden:
- Aha. . . úgy tűnik, az elb@szás tündére megint erre járt...
- Nem tudom mi bajod, de fogadok, hogy jó nehéz kiejteni.
- Mit szólna ahhoz, hogy soha? A soha elég gyors lesz?
- Látom, úgy döntött, hogy a nyilvánosan szégyeníti meg önmagát.
- Kedvesebb leszek, ha Ön okosabb lesz.
- Úgy tűnik, magyarul beszél, de egy szót se értek belőle.
- Nem vagyok magamnál. Kérem, hagyjon üzenetet.
- Kedvelem Önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
- Örökké őrizni fogom az Önről alkotott első, téves elképzeléseimet.
- Ön igazolja az idegenekkel szembeni természetes bizalmatlanságomat.
- Van elég tehetségem és kreativitásom, csak szarok az egészre.
- Már most próbállak elképzelni ragtapasszal a szádon.
- Csak mert senki se ért meg, még nem vagy művész.
- Az Ön valósága és az enyém közötti bármilyen összefüggés teljesen véletlenszerű.
- Sajnálom, de a hatalmamat csak jóra használhatom.
- Ez valóban logikusan hangzik. Ideje emelni a gyógyszeradagot!
- Ki, én?! Én itt csak szobáról szobára vándorolok.
A szex olyan mint a hóember készítés: előbb meggyúrjuk a golyókat, aztán jöhet a répa...
Skinheadok elkapnak egy romát. Adnak neki egy dobókockát. És ezt mondják neki:
- Ha 1,2,3,4 vagy 5-öst dobsz nagyon megverünk. Ha 6-ost akkor újra dobhatsz.
Egy szép napon a szőke nő bemegy egy boltba:
- 1/2 kg túrót kérek!
- Szőkéket nem szolgálunk ki!
Másnap a szőke visszatért, de most már barnára festve:
- 1/2 kg túrót kérek!
- Szőkéket nem szolgálunk ki! - hangzott ismét a válasz.
Harmadnap szintén ez történt, szőke most már feketére festve ment be a boltba, de az eladó válasza ismét ugyanaz volt.
- Mondja, miért nem hajlandó kiszolgálni?
- Mert ez egy Media Markt szaküzlet.
Szeretnél mobilt venni, de nem tudod, hogy kell vele viselkedni?
Íme:
A vétel
Öltözzünk ki szépen (elegáns susogó, esetleg nagyon egyéni lila zakó zöld nadrággal, a fehér ingen iszonyatos baromi széles sárga nyakkendő apró, pálmafás mintákkal) és dzsaljunk be a legközelebbi center-corner-bázis-lelőhely-mobiltelefon szalonba. Fontos, hogy nagy legyen, sok emberrel, süppedős bőrfotelekkel, a falon TV, ahol éppen Tom gyömöszöli Jerry fejét a hagyományos telefon beszélőkéjének apró lyukacskáinak egyikébe.
Hanyagul helyezkedjünk el a mélyen dekoltált, szoláriumozott műkörmös előtt, majd flegmán közöljük, hogy egy tele... nem, inkább kettő telefon kellene (kőne). Ha már van rádiótelefonunk, szóljunk oda: Kettő elég lesz, Sanyikám? Válasszuk a legdrágább előfizetést + GSM posta + internet + műholdas kapcsolat.
Vegyünk hozzá egy telefont, mely egyben mikroszámítógép, mikrosütő, porszívó és borotva is (ne habozzunk !). Kifelé menet akasszuk magunkra sztochasztikusnak tűnő, hanyag rendezetlenséggel a készülékeket. Feltétlenül jusson egy a nadrág övére, egy kisebb méretűt a belső zsebbe. Ne felejtsünk el headset-et venni, amit azonnal akasszunk fülünkbe.
Moziban
Épp a legérdekesebb résznél tart a film (a híres sztár iszonyatos szenvedések közepette próbálja kiszabadítani kezét egy satuból, miközben a lábát egy becsibészelt palota pincsi nyalogatja), amikor megszólal a telefonunk. Természetesen a zsúfolásig tömött, 600 férőhelyes moziban illik utolsónak rájönni, hogy a miénk szól. (Figyelem ! Film előtt feltétlenül válasszuk Beethoven V. szimfóniájának legdinamikusabb tételét egérhangon előadva csörgőtípusnak, maximális hangerőn).
A bömbölő telefont húzzuk ki zsebünkből (kissé kiszórva a pattogatott kukoricát), majd hosszasan keresgéljük a gombot, amivel felvehetjük (esetleg álljunk fel a vászonról visszaverődő fény felé fordulva, ha meggyőződtünk róla, hogy középen ülünk, vagy ha fejünk biztosan belelóg a vetítőgép sugaraiba). Hallózzunk bele erőteljesen ötször-hatszor, ismerjük fel a telefonálót, harsányan jelezve örömünket ("Szasz Béla ! Mizújs ?"). Beszéljük meg vele a film eddig látott részleteit, majd kérdezzünk rá az elkövetkezendőkre. A hallottakat hangosan ismételjük.
Igyekezzünk legalább 20-25 percig telefonálni. (Ne felejtsünk el többször hangosan röhögni.) Kifelé menet hangosan szidjuk a filmet.
Autóban
Szereltessünk be rádiótelefon-tartót, de csak ha Lada 1200-as vagy annál kisebb kategóriájú autónk van. Merci 500 és felette szigorúan tilos. Ha csörög, előbb gyújtsunk rá. Ezután jobb kezünkkel vegyük fel a telefont, miközben egyszerre két sávot is elfoglalva átmegyünk a piroson. Figyelem ! Mindezek közben gyorsítsunk, bal kezünkkel keresztben átnyúlva, négyesből váltunk vissza, a kuplung lenyomása nélkül kettesbe. Bal fülünkkel letekerjük az ablakot, miközben hangosan beszélünk. Persze, legjobb, ha egy pirosnál megállunk, hogy a járdán álló ezer ember is halhassa, amint közöljük: Oké, rendben! Húszon-százmillió-ezer dollár.
Búgjuk bele a készülékbe lágy hangon, hogy: Várjá' má'! Szóla mási kis. Vegyük fel, de az előzőt ne tegyük le, majd kanyarodjunk 2x3 sávos utak kereszteződésénél balra nagyívben. Végül beszéd közben parkolunk, kiszólva a Trabantosnak is, aki előttünk akar beállni ("Hülye vagy, Te marha ?!")
Utcán
Mielőtt fölvennénk, hangosan és hosszan szívjuk az orrunkat. Teátrális mozdulattal kísérve, ballal nyúljunk az övre akasztott telefonért, tekintetünket jobbra fölfelé akasztva. A telefon felvétele után haladjunk tovább. Hangosan vitatkozzunk, hadonászó kezünkkel próbáljunk annyi kalapot leverni a járókelők fejéről, amennyit csak tudunk. Igyekezzünk többször hirtelen megállni, illetve irányt változtatni. A belénk ütközőket ballal móresre tanítjuk, miközben jobbal telefonszámot keresünk a memóriából, de hogy a hívó addig se unatkozzon, hangosan üvöltünk a fejünktől fél méterre eltartott telefonba.
A vita hevesebb részeinél álljunk meg kirakatok előtt, lehetőleg éttermeknél és befelé bámulva kiabáljunk a telefonba, miközben ütögetjük az üveget. Próbáljunk kereszteződés közepén megállni gondolkodni.
Amikor a vonat beért Hegyeshalomra, a kalauz azt kiáltotta hangosan, hogy He-ha! Az egyik utas csodálkozva kiszólt :
- Mi az hogy He-ha???
- Csak nem képzeli hogy kimondom az egész város nevét?
Az utas erre hangos vihogásba kezdett .
- Most meg mit nevet ? - kérdi a kalauz.
- Kiváncsi leszek mit fog kiabálni, ha Piliscsabára érünk?
Milliomos férj a feleségének:
- Drágám, az utóbbi időben nem megy túl jól az üzlet. Meg kell, hogy tanulj főzni, így el tudnánk bocsátani a szakácsnőt.
- Persze Édesem! Brilliáns ötlet. Miért nem tanulsz meg te is b...szni, így elbocsáthatnánk a sofőrt is!
A Halál kopogtat az ajtón, s a férj kinyitja:
- Jó estét, segíthetek?
- Én vagyok a halál, az életedért jöttem!
A férfi behajtja az ajtót, s így szól:
- Életem, téged keresnek!