Vicclap.hu - viccek archívum, 1901 . oldal

Két szőke barátnő találkozik:
- Nagyon le vagy törve. Mi történt?
- Megcsalt az a szemétláda!
- Igen? Melyik?

Sokszor szoktam nézegetni a Word-ben a szavak szinonimáit. Egész meglepő, hogy a végén valami egészen más jön ki, mint amit beírtunk gyökérnek. Íme, a Word szerint mik a szinonimái a maradéknak:
maradék> hulladék> szemét> hitvány> csenevész> korcs> degenerált> bolond> bolondos> vidám> ünnepi> ünnepélyes> emelkedett> magasröptű> szárnyaló> választékos> finom> jóízű> jó (->négyes->kvartett)> jószívű> kenyérre lehetne kenni> nagylelkű> bőkezű> pazarló> kihányó> könnyelmű> bohém> léha> szabad> üres> kopár> kopasz> újonc> kiskatona> gyalogos> járókelő
Tehát: a maradék egyik szinonimája a járókelő...

Egy taxis 20 órát vezetett egy huzamban, ezért úgy gondolja, kihajt a város szélére, és pihen egy-két órácskát. Már majdnem elaludt, amikor egy arra járó kocogó kopogtatott az ablakon:
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy hány óra van?
- Persze, egy óra múlt két perccel. - mondta bosszúsan az álmából felzavart taxis. Nemsokára egy újabb kocogó érdeklődik az idő felől.
- Fél kettő lesz hat perc múlva. - mondta dühösen a taxis. Eztán még három kocogó kérdezte az időt, s ekkor a taxis fogott egy nagy táblát, és kiírta rá, hogy: "NEM TUDOM, HÁNY ÓRA VAN!" Már épp újra elszenderedne, amikor egy futó bekopog az ablakon, és azt mondja:
-Két óra múlt tizenkettő perccel.

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Két jóbarát egyik este együtt kocsmázott, hajnalig haza se mentek. Másnap újra találkoznak, kérdezi egyik a másiktól:
- Mit mondott a feleséged, amikor hazaértél?
- Á, semmit, annak ellenére, hogy két órán át beszélt...

Két barát beszélget:
- Az orvosom azt mondta, ha nem mondok le a szexről, hamarosan meghalok.
- Hogy-hogy?
- A felesége a barátnőm.

- Hogyan történt a baleset? - kérdezik a férfit a baleseti sebészeten.
- Mentem a Trabanttal, és elhajtott mellettem egy Porsche.
- De hát ez még nem okoz balesetet.
- Igen ám, de azt hittem, hogy állok, és kiszálltam.

A Danubius rádiót felhívja a cigány:
- Jó nápot kivánok. Lákátos Áládár vágyok. Tegnap a Váci utcábán táláltám egy pénztácát. Volt benne 82 ezer forint, 510 német márká, 600 UZSA dollár, 500ezer olász lirá, és 280 svájci fránk. Volt benne egy személyi igazsolvány is, aszongya: Kiss Páter Richárd, Budapest, Dobo ucca,
Nnnnaa, neki küldeném a következő számot....

- Miért jobb egy pisztoly a háznál, mint egy asszony?
- A pisztolyhoz kapható hangtompító.

Az apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy és megkérdezi:
- Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy gyereke lesz.
- De hát ez lehetetlen!
- Természetesen. Viszont a csuklása elmúlt!