Vicclap.hu - viccek archívum, 1883 . oldal

A nyíregyházi állatparkból kifelé jövet megütötte a fülemet ez a beszélgetés:
- Apa, te mitől félsz a legjobban?
- Én? Az adóellenőrtől. De az nincs az állatkertben.

Hogy értsd a sztorit, én egy élelmiszerboltot üzemeltetek Szegeden, a paneldzsungel közepén. Bejött hozzám egy kedves vásárló és kért tőlem egy kék Szofit (remélem ez nem reklám). Ez még nem is lenne furcsa, hiszen többször előfordult már. Szokásomhoz híven már nyúltam is a polcra, levettem egy nekem szimpatikus darabot a sok közül és a hölgy elé tettem. A dobozon szép fekete keretben az állt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. A hölgy ezt elolvasta (látod, vannak még tanult droidok), és felháborodva utasította vissza, hogy neki ez nem kell, mert ez tüdőrákot okoz. Padlót fogtam. Hogy valaki ilyen jó helyzetfelismerő legyen, és így lehessen rá hatni az írásokkal! Én közöltem vele, hogy most kapaszkodjon meg, mert olyat mondok, ami alapjaiban rengeti meg a világnézetét, majd elboruló aggyal, de faarccal közöltem vele, hogy sajnos mind rákot okoz. Erre ő szintén faarccal kért egy másik dobozt. Ez már kezdte agysejtjeimet a fentebb említettek szerint irtani, mert először azt hittem viccel, de rájöttem hogy nem. Adjak neki egy másik dobozzal ugyan ebből a márkából. Hát, én adtam neki, de mondtam, hogy erre meg az van írva, hogy a terhesség megszakadásához vezethet. Erre ő nagyon megörült, és vihogva mondta, hogy ez neki jó, mert nem terhes és így nincs gond, de tüdőrákot azért mégse szeretne kapni... Ekkor már a seregben tanult akasztófakötél-csomózást kezdtem magamban feleleveníteni, mert ezt már nem lehet bírni és felkötöm magam! Viszont a napom szép volt, mert újfent örömöt okoztam egy vásárlónak...

Egy nő és egy férfi megismerkednek és egy-kettőre az ágyban kötnek ki. Az esemény után így szól a férfi:
- Kedvesem, Évának foglak hívni!
- Rendben, egyetlenem, de miért?
- Tudod, nekem te voltál az első nő az életemben!
- Oh, picim, akkor én Peugeot-nak hívlak!
- Rendben, de miért?
- 206!

Ketten állnak egy szálloda recepciójánál, egy férfi és egy nő. Ahogy a férfi megfordul, véletlenül a könyöke ütközik a nő mellével.
Gavallérosan megjegyzi:
- Hölgyem, ha az ön szíve is olyan lágy, mint a keble, akkor biztos meg fog nekem bocsátani...
Mire a hölgy:
- Uram, ha a farka is olyan kemény, mint a könyöke, akkor a szobaszámom a 264-es!

A raccsolók klubbjában egy lány kinéz magának egy srácot, majd kis tanakodás után úgy dönt hogy megszólítja:
- Hello, Vanda vagyok.
- Látom, de semmi baj, én meg kövéh... - feleli a srác.

Piroska megy az erdőben, de eltéved. Nagyon fél és egyszercsak kiugrik egy közeli bokorból a farkas.
- Szervusz, Piroska! Csak nem eltévedtél?
- De igen és nagyon szeretnék már eljutni a nagymamához. Elvezetnél hozzá?
- Hát persze, de három kívánságot teljesítened kell!
Piroska gondolkoik, hát mégis csak fél, és ezt a részét az erdőnek nem is ismeri, beleegyezik.
-Jól van, Piroska. Akkor az első kívánságom az, hogy fogd meg a farkam, akkor elvezetlek a nagymamádhoz. Nem fogsz eltévedni, ha nem engeded el.
Piroska megfogja, a farkas pedig elvezeti az erdő széléhez, 200m-re a nagymama házától megállnak.
- Köszönöm farkas, hogy segítettél nekem, de gyorsan mondd meg a másik két kívánságod, mert már nagyon fáradt vagyok!
- A második az lenne, hogy csókolj meg!
Piroskának nem nagyon akaródzik, de ha már megígérte, akkor megcsókolja a farkast. Az abban a pillanatban gyönyörű herceggé válik.
- Én egy elátkozott királyfi vagyok, akit csak egy csók szabadíthat meg az átoktól.
- És mi lenne a harmadik kívánságod?
- Engedd el a farkam!

- Melyik település tulajdonában van Budapest?
- ???
- Budapest Parádé.

Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:

1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.

Az USB az USA továbbfejlesztett változata?

Egy idős házaspár már hatvan éve boldogan él együtt, a néni reformkonyhát vezet, sokat mozognak és majd kicsattannak az egészségtől.
Egyszer autóbalesetet szenvednek, és mindketten felkerülnek a Mennyországba. Szent Péter a kapuban fogadja, majd bevezeti őket egy csodálatos lakosztályba, ahol a legmodernebb bútoroktól a pezsgőfürdőig minden van.
- Itt fogtok ezután lakni. - mondja nekik Szent Péter.
- Na és mennyibe kerül mindez? - kérdezi álmélkodva a bácsi.
- Semmibe, ez itt a Mennyország, itt minden ingyen van.
Nem akarnak hinni a fülüknek, boldogan birtokba veszik a lakást.
Másnap Szent Péter elvezeti őket egy gyönyörű golfpályára, ahol órákat is vehetnek, és annyit golfozhatnak, amennyit akarnak.
- És mibe kerül ez nekünk? - kérdi megint az öregúr.
- Semmibe, a Mennyben minden ingyenes. - mondja Szent Péter. Ezután elvezeti őket egy fantasztikus étterembe, ahol a világ összes nemzetének minden finom étele megtalálható, és mutatja, hogy bármiből választhatnak, és ezután mindig itt ehetnek, természetesen minden ingyen van.
- Na és hol vannak a koleszterin-szegény diétás ételek? - kérdezi az idős férfi.
- Itt bármit ehettek, ami ízlik, a Mennyországban semmi nem egészségtelen és semmi nem hízlal. - feleli Szent Péter.
Az öreg erre dühösen földhözvágja a kalapját, jól megtapossa és magából kikelve őrjöngeni kezd. Felesége próbálja lecsillapítani:
- De hát most meg mi a baj, drágám?
- Minden a te hibád! - kiabálja a férfi - ha nem ettük volna folyton azt a sok búzacsírát, már legalább tíz éve itt élhetnénk!