




Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr:
- Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás. - kérdi románul. Mire János:
- Mi nem tudni.
Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi:
- Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot!
- Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás!
Aki másnak vermet ás, az aranyat lel, és aki korán kel, maga esik bele, mert jó pap holtig a tudás anyja, és néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt, s ezért ki a hideget nem szereti, az hóember nem lehet.
A cigányasszony elmegy a községházára és bejelenti, hogy meghalt az ura.
- A halál oka? - kérdezik.
- Valamilyen nyavalya.
- De hát ki kezelte?
- Ki más? Hát én!
- És orvosi segítséget nem is vettek igénybe?
- Minek? Meghótt az egyedül is.
Pistike egyik nap felel az iskolában. A tanár sürgeti, mert mindjárt kicsöngetnek. Pistike megszólal:
- Hisz éppen arra várok.
Három üzletember ül a szaunában. Az egyik kínai, a másik vietnámi, a harmadik amerikai. A kínainak csöng a telefonja, kihúz az ujjából egy antennát és elkezd bele beszélni. A másik kettő csak nézi. A kínai abbahadja a beszélgetést, visszadugja az ujjába az antennát, és szép csöndesen ül tovább. Aztán a vietnáminak szólal meg a telefonja, ő megnyomja a fogát és elkezd beszélni, majd miután elbúcsúzik megint megnyomja a fogát. A többiek csak nézik. Öt perc múlva az amerikai szellent egyet, mindenki ránéz. Zavarba jön, és rávágja:
- Csak faxot kaptam!