Vicclap.hu - viccek archívum, 1628 . oldal

A szegény kisnyugdíjas Pista bácsi meghal, és feljut a Mennybe. Szent Péter fogadja a kapuban, majd végigvezeti egy hosszú utcán, ahol rengeteg gyönyörű palota sorakozik. Az utca végén áll egy kis rozoga viskó. Így szól Szent Péter az öreghez:
- Ez itt a te házad, itt fogsz ezután lakni.
- Hogy-hogy nekem csak egy vacak kis kunyhó jut, mikor mindenki olyan szép nagy házban lakik itt? - kérdezi Pista bácsi.
- Hát, abból a pénzből, amit eddig felküldtél, erre futotta.

Joseph Kennedy egyszer betért egy elegáns étterembe a Wall Streeten és csatlakozott az ott üldögélő üzletemberek csoportjához. Odatrendelte a pincért, és rendelt egy dupla whiskyt, majd felkiáltott:
- Ha Kennedy iszik, mindenki iszik!
Erre a többiek is rendeltek egy-egy duplát, és koccintottak egymással. Mikor Kennedy kiitta a poharát, ismét odahívta a pincért, és letett egy kétdollárost az asztalra:
- Ha Kennedy fizet, mindenki fizet!

Kovácsné veszekszik a férjével:
- Elegem van már belőle, hogy mindig elvárod, hogy kiszolgáljalak! Mit képzelsz, mi vagyok én? A rabszolgád?
- Sajnos, nem. - feleli Kovács higgadtan. - Akkor már rég eladtalak volna!

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

A férj morcosan ér haza a munkából. Felesége kérdezi tőle:
- Drágám, éhes vagy?
- Nem, ettem odabent.
- Szomjas vagy?
- Nem, ittam odabent.
- Jaj, lehetnél egy kicsit kedvesebb is!
- Már voltam odabent.

A tanítónő kérdezi Pistikétől:
- Mondd, kisfiam, hány vége van egy botnak?
- Kettő.
- Igen. És ha kettétöröm?
- Akkor öt.
- Hogy-hogy öt? Talán négy, nem?
- Nem, tanárnéni, mert ha eltöri, akkor a botnak is vége van.

Hazatérve a férj látja, hogy a felesége lázasan csomagolja a bőröndjét.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezi döbbenten.
- Elköltözöm Londonba. Úgy hallottam, hogy az örömlányok 400 fontot is kapnak azért a szolgáltatásért, amit én ingyen nyújtok neked.
A férj ekkor elővesz egy másik bőröndöt és ő is elkezd csomagolni.
- Hát te meg hova készülsz? - kérdezi az asszony.
- Megyek én is Londonba. Kíváncsi vagyok, hogy fogsz megélni évi 800 fontból.

A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved. Mindegy, milyen sebesen száguld a fény, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek, és rá vár.

Dinnyét eszik a vízilabda-válogatott.
- Milyen a dinnye, Tibor?
- Kicsit kásás, Tamás.

- Melyik pártnak van a legkisebb frakcióvezetője?
- ???
- Az MDF-nek, mert az csak egy "herényi"!