Vicclap.hu - viccek archívum, 1114 . oldal

Rendőr igazoltatja a csavargót:
- Milyen iskolai végzettsége van?
- Én analfabéta vagyok.
- Mi maga???
- Analfabéta.
- Betűzze kérem!

- Jean, hogy áll a barométer?
- Esett, uram.
- És mennyit?
- A falról a földig.

A rendőrtiszti főiskolán az egyik jelölt megbukik.
- Mik voltak a kérdések? - kérdezi tőle a barátja.
- Az első, hogy hogyan halt meg Napóleon?
-És mit mondtál?
- Hogy leesett Waterlooról.
- Hát a második?
- Hogyan halt meg Rákóczi?
- És erre mit válaszoltál?
- Hogy beleesett a Rodostóba.
- És a harmadik?
- El kellett mondanom a Szeptember végént!
- Na mondd el!
- 29, 30, 31.
- Megvan a hiba! Szeptember csak 30 napos!

Adatfelvétel a rendelőben:
- Dohányzik?
- Nem, doktor úr, köszönöm, inkább innék valamit.

- Kérem - mondja az autós a benzinkútnál -, legyen szíves ellenőrizze az abroncsokat!
Mire a kutas:
- Egy, kettő, három, négy... Megvan az összes!

- Miből állapítható meg, hogy egy férfi szexuálisan izgatott?
- Lélegzik.

Két sebesült férfi, fekszik a kórházban.
- Maga tulajdonképpen, hogy került ide?
- Nem akartam autót venni a feleségemnek, erre ő nekem esett, és megtépett.
- Hát maga milyen apropóból van itt?
- Én megvettem az autót a feleségemnek.

- Miért lövi kockákkal a gengszter a fakabátot?
- ???
- Mer' golyóálló mellénye van.

Egy asszony feltűnően sokat keresgél egy ajándékboltban. Mindenre rákérdez, mindnet megtapogat, mindennek sokallja az árát. Az eladó megelégeli a válogatós vevőt, és így szól hozzá:
- Asszonyom, árulja már el végre, hogy mit akar!
- Tudja, a férjemnek lesz a születésnapja, és szeretném meglepni valamivel, ami nem kerül sokba.
- Van egy ötletem asszonyom. Tessék otthon az előszoba ajtaja mögé állni, és mikor a kedves férje hazajön, ugorjon elé, és mondja azt neki, hogy HU!

Késő éjjel Szabó botorkál át a temetőn. Egyszer csak megszólal mögötte egy síri hang:
- Én vagyok a Tóth!
Szabó megfordul, nincs mögötte senki. Sietősebbre veszi a lépteit, mögötte megint megszólal a hang.
- Én vagyok a Tóth!
Megint senki. Szabó most már fut. A félelemtől összekoccanak a lábai, elesik, arccal bele a sárba. Feltápászkodik, és rohan tovább, de a hang nem marad el mögötte.
- Én vagyok a Tóth! Én vagyok a Tóth!
Szabó homlokáról már hull a verejték. Már egyre nehezebben kap levegőt.
- Én vagyok a Tóth! Én vagyok a Tóth!
Végre eléri a temetőkaput, kinyitja, ekkor megszólal mögötte a hang.
- Hehe! Nem is én vagyok a Tóth!