




Testvér a bátyjához:
- Mit csinálsz?
- Fogalmazást írok egy csodálatos iskoláról.
- Mi volt a meghatározás?
- Írj koholmányt!
- Hogy mondják népiesen azt, hogy "láthatatlan ember"?
- Ködmön.
- Jó napot kívánok, van önöknek 10-es lencséjük?
- Igen van, de önnek 12-es kellenne.
- Honnan tudja kapásból megállapítani?
- Na hallja, ahogy bejött a kirakaton keresztül...
- Miért vagy szomorú Kovácskám?
- Tudod, olvastam egy könyvet és a vége nagyon szomorú volt.
- Melyik az a könyv?
- A takarékbetétkönyvem!
Kovácsné rászól a férjére:
- Lajos, miért nem veszed fel az új nyakkendődet?
- Ugyan szívem - feleli Kovács -, ebben a sáros időben jó lesz a régi is.
- Óh, édesem, milyen gyönyörű aranyhaja van magának! Az ember szinte meg merne esküdni rá, hogy ez a természetes színe!
- Ugye? Manapság már mindent olyan tökéletesen tudnak utánozni...Elég ha csak a maga műfogsorára gondolok!
Egy srác autóvezetési képességével kívánja elkápráztatni újdonsült barátnőjét.
- Nézd azt a fát ott az út mentén! Száznegyvenre felgyorsítok és pontosan tíz centire a fa előtt fogok megállni!
Gyorsít, fékez. Kiszállnak a kocsiból, lemérik a távolságot: pontosan tíz centi.
Mennek tovább, a srác tovább akarja nyűgözni a csajt:
- Látod az út közepén azt a papírdarabot? Öt centivel előtte fogunk megállni!
Gyorsít, fékez. Kiszállnak, lemérik: pontosan öt centi a táv.
Mennek tovább, a srác még ennél is jobban isteníteni akarja magát. Vasúti átjáro felé közelednek, épp jön a vonat. Srác így szól a csajhoz:
- Látod azt a vonatot? Úgy fogok átsuhanni előtte, hogy éppen csak súrolja a kocsi hátsó felét!
Gyorsít, vonat érint, átjutnak.
- Na, milyen voltam? - faggatja barátnőjét büszkeségtől dagadó mellel a srác.
- Szuperjó vagy! - leheli halálraváltan a leány. - De mondd csak, nem mehetnénk vissza azért a papírért?!