Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 549 . oldal

Hetedik nap.

Végre el tudok menni egy pár órácskát ebédelni, de mert nem hagyhatom az asztalomat gazdátlanul, előrángatom a takarítót, hogy figyeljen oda, nehogy véletlenül lerakja valaki a telefont. Beleegyezik, ezért nyugodtan el is megyek.
Első megálló a bank. Felváltom az ötven dolcsimat negyeddolárosokra, aztán megkérdezem, hogy mennyi van a számlámon. Ezután észrevétlenül kitépem a nő termináljából a tápot. Naná, hogy lepusztul. Természetesen sietek, ezért követelem az igazgatót.
Úgy gurul ide, mint egy túlméretezett úthenger, és megkérdezi, mi a gond. Mondom neki, hogy csak a számlámról szeretnék egy kimutatást. Keresztbe fonom az ujjaimat. IGEN! Megtalálja a kihúzott vezetéket, bedugja, majd az IGAZGATÓ loginnal lép be!!! Végre itt az alkalom - gyorsan odacsapom magam a pulthoz, és az a rengeteg pénz szétfröccsen rajta, meg a környéken. A diri nem néz oda, de a pénztárosok mindnyájan buknak az apróra. Tehát innentől kezdve minden figyelemtől megszabadulva, nyugodtan nézhetem, mit ír a pacák az észveszejtő percenkénti egy karakteres tempójával. Ennyi erővel akár milliomos is lehetnék itt... befejezi. "MONEY". Wow! De okos! Na mindegy. Legalább ma este gondot viselhetek a jelzálogomra.
Hirtelen egy felhasználót látok meg, akit valamikor még '89-ben töröltem.
Azt hiszem beszélni akar velem. Még a bankigazgató is rázza a fejét. De már késő. Az ürge idejön.
"Um, elnézést, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb számítógép arra, hogy a diplomamunkámat megírjam rajta?"
?????!!!!
Iiiigeeeen...
"Hallott már a C64-ről?" kérdem.
"Igen?..."
"Na azt kerülje, mint a leprát! Nem sok ember tudja, de a számítógépek nem arra készültek, hogy ennyi memóriát kezeljenek; tudja, néha akár 64000 dolog is egyszerre benne van. Ez egyenesen katasztrófális tud lenni egyes esetekben!"
"Ó!"
"Próbáljon ki mást, ami sokkal biztonságosabbnak bizonyult eddig. Egy ZX81 duplakazettás egységgel; az a jó, már ha tud szerezni. Az 1K-s modell. årja fel. Nehogy véletlenül diszket vegyen hozzá - maga is tudja milyen megbízhatatlanok, de a hagyományos audió kazetta örökké tart."
"Hé! Köszönöm!"
"Nincs gond. Mi is volt a maga loginneve?"
Megmondja. Ezt idén is törölni kéne. Az ember igazán azt hinné, hogy tanulnak a dolgokból.
Visszatérek a melóba. A takarító ott alszik a terminálnál. Megkérdezem, hogy akar-e itt dolgozni, de azt móndja, hogy ő jobban szereti rátépkedni az emberekre a vécéajtót.
Visszarakom a telefont a helyére, és az egyből csörögni is kezd. Utálom, mikor ezt teszi, hiszen így hetekbe telik, míg fel tudom tenni a fejemre a fejhallgatót.
HOPPPÁ! Ez a legjobb nő, akivel eddigi pályafutásom alatt találkoztam, és éppen számítógépes problémája van. Imádom!
"Mi is a loginneved?" kérdem.
Megmondja (mintha nem tudnám már rég...)
Amilyen gyorsan csak tudom, végignézem a postáját (Elég unalmas anyag), aztán megnézem, hogy ki írogat neki levelet. Senki. Kiváló!
"Mi a probléma?" kérdem mosolyogva, édesen.
"Nem tudom elmenteni a dokumentumomat, és valamit a helyről dumál gép."
"Már nem sokáig!" mondom, és gyorsan letörlök mindenki mást, aki azon a lemezen dolgozik. "Mostanra már rendben kell lennie..."
"Köszönöm szépen!" búgja a kagylóba.
Meg is jegyzem magamnak, hogy holnap is kéne valamit tenni a könyvtárába.
"Nincs mit. A felhasználókért vagyunk..."
A telefon szinte azonnal csöng, amint leteszem.
"A könyvtáram kiürült!" sikolt rám egy hang.
"Mikor történt az eset?" kérdem.
"Épp az előbb..." hallatszik a könnyeken keresztül.
"Látom. Hát, én nem aggódnék a helyedben. Még három nap van hátra a szemeszterből. Ha éjjel nappal dolgozol, talán futja még egy kettesre..."
Még csuklik egy párat, aztán lerakja. A bolond.
A TELEFON ÚJRA CSÖRÖG!!!
"A számítógépem képernyője nagyon homályos. Nem kéne vajon tekernem a fényerő szabályzón?"
"NEHOGY!" sikoltok fel "Hozzá ne nyúljon! Tudja mekkora sugárzást okoz azzal, hogy feltekeri a fényerőt???!!!"
"Nos, én...." mondja teljesen bizonytalanul.
"Fogadja meg a tanácsom. Csak egy módon lehet meggyógyítani, és az a módszer a meghajtók sokkterápiája."
Azok a szavak, hogy meghajtó, meg az, hogy sokkterápia így együtt, valószínűleg készületlenül érték. Az emberek, amikor ilyesmiket hallanak, tisztára kikapcsolnak, olyannyira, hogy bármit megtennének, amit mondok nekik. Ha azt mondanám neki, hogy fusson körbe az udvaron egy szál 220-as vezetékbe öltözve, akár még azt is megtenné.... Hmm...
"Nincs véletlenül egy felesleges 220-as kábele?"
"Nincs..."
"Hm, na mindegy. Akkor mégis csak a sokkterápia... Oké. Tehát, amilyen gyorsan csak tudja, kapcsolja ki és be a gépet egymás után harmincszor."
"Kivegyem a diszkeket?"
"NE! El akarja az összes adatát veszteni??!"
"Ó, nem... oké, kezdem..."
Figyelmesen hallgatózom...
...clicky..clicky...clicky.. .. .. ...clicky. ...clicky..
. . BUMMM!
Csodálatos, majdnem huszonhét - pedig a táp általában tizenötnél összepiszkítja magát...
"A GÉPEM FELROBBANT!!!"
"Tényleg? Akkor biztos a tápegység volt a hibás. Még szerencse, hogy rájöttünk. Garanciális még a gép?"
"Nem!"
"Ajjjaj. Na mindegy. Azért meg kéne javíttatni... Lementette a dolgait?"
"Igen. Még tegnap. A nagygépre, de a mai munkám már elveszett."
"Ajjjaj. Mi is volt a loginneve? Megnézzem, hogy sikeres volt-e a mentés?"
Megmondja..................................

(Fordította: Benő)

Tizenharmadik nap.

Nagyon el vagyok foglalva az új login scriptemmel. Már majdnem bolondbiztos. Mondjuk mi lenne, ha így indulna be:
"Az IGEN azt jelenti, hogy NEM, a NEM azt, hogy IGEN. Töröljek mindent? [I]?"
Kezdek igazán aggódni azok miatt a fura login betörések miatt... bár a rendszergazda nem annyira. Őt úgy tűnik inkább azok a rejtélyes számítógépes halálesetek foglalkoztatják mostanság. Fura dolog ez az élet.
Kiválasztom a kifogásomat mára. "DOPPLER EFFEKTUS". Elég tudományosan hangzik - természetesen egy kis rásegítéssel.
A telefon, létezésem egyetlen kínja, megszólal.
"Igen, gépterem" mondom, segítőkésznek mutatkozva.
"A szerelővel beszélek?" kérdi a hívó.
Fura, hogy mennyi a süket ember manapság. Mi a szösz, tisztára unalmasak...
"Igen, vele" hazudom (Még Nixon is ráfázott volna velem...)
"Valami baj van a floppy meghajtómmal. Úgy tűnik nem mindig tud olvasni."
"Hmmm, milyen idős is a meghajtó?"
"Hát, kb. egy éves..."
"És néha hibázik, de néha meg működik, de egyre többet hibázik?"
"IGEN!"
"Igeen, ez bizony a magnetikus doppler effektus."
"Pedig én azt hittem, hogy ez csak a fénnyel és a hanggal történik..."

>SZENNYES MÓD BEKAPCS<

"Igen, de kiderült, hogy a forgó felületeken, mint a lemezeken is, a részecskék magnetikus elrendeződése állandóan változik, különösen, mikor a fej enyhén bemágneseződik."
"Daah, Ó"
"Tehát, annyit kell csak tennie, hogy lemágnesezi a fejet. Van fejlemágnesező hurokja?"
"Ó, nem, sajnos nincs."
"Oké, akkor a bonyolultabb módszer kell. Megvannak a programjának az eredeti lemezei?"
"Igen"
"Oké, akkor dugja be őket egyenként a meghajtóba, és formattálja meg őket."
"MICSODA!?!?!?"
"Ne aggódjon, nem fog működni - emlékszik, hogy rossz, nem? Csak annyi fog történni, hogy a lemezek szűz mágneses mezeje visszaállítja a fej mágnesességét, mert azokat nem a rossz meghajtó doppler effektusos feje írta fel."
"Ó, nagyszerű!"
"Tehát, mikor íráshibát ír ki, akkor csak folytassa. Ezt tegye meg az összes eredeti lemezzel, aztán, hogy biztos legyen a hatás, még egy tisztítólemezt is rakjon be, ami majd felszedi a lehullott mágneses részecskéket."
"Ó, köszönöm."
"Ne köszönje meg - EZ A MUNKÁM!"
Lerakom a telefont, ami egyből csöng is. A nagyfőnök.
"Simon, feljönnél az irodámba egy kávéra?"

>RIADÓ!<

Amilyen gyorsan csak tudom, megnyomom a pánikgombot a LAN-Analizálón, hogy precíz legyek a "Generálj 90%-os forgalmat" gombot.
"Persze, persze, most menjek, vagy ké..."
A másik telefon felcsöng. Kihangosítom.
"Igen, gépterem, Simon vagyok. Mit segíthetek?"
"A HÁLÓZAT MEGHALT, A GÉPEINK ÖSSZERONGYOLTÁK MAGUKAT" a kihangosított hang beleüvölt a másik kagylóba. Szuper...
"Értem" mondom nyugodtan. "Igen, a monitoromon látszik az eset. Valószínűleg egy rossz kábel a hibás, mindjárt megnézem - kérem tartsa a vonalat."
Megnyomom a "felmentést kaptam" gombot (AKA "Forgalom Állj") az analizálón, és a felhasználó szinte azonnal felordít: "Kiváló, már működik! Köszönöm!"
"Rendben, szóra sem érdemes. Viszonthallásra."
A nagyfőnök mindent hallott, ezért azt hiszem ez a kis kiruccanás nem is lesz annyira rossz. Meg is mondom neki, hogy azonnal ott leszek, miután a hálót biztosítom. Miközben megyek felfelé, kitalálok egy új szlogent, ami boldoggá fogja tenni a vezetést. Komplett Betörő Kizárás. Jobban hangzik, mint az, hogy kihúzom a dugót. Ugyanúgy, ahogy a Fő Reset Kapcsoló is jobban hangzik, mint egy egyszerű kikapcs gomb.
Odaérek az irodához, ahol a személyisek főnöke is ott van. O-Ó...
"Simon - Mit szólna, ha maga lenne a rendszer-adminisztrátorunk?"
?!!!
"Nem is tudom... Szeretem, hogyha a dolgok a kezemben..."
"Extra tíz rongy havonta, plusz egy Ford..."
"Transit?"
"Rendben."
"Oké, benne vagyok."
....


És itt véget ér a történet, ahogy a tizedik napon kellett volna, mert Simon a pokoli operátor elutazott Angliába egy kis továbbképzésre.

Ám ekkor hirtelen megjelent ő, egy hordozható lemágnesező egységgel kezében....


(Fordította: Benő)

Korom sötét volt...
Stirlitz az órájára nézett...
volna, de már nem látta.

Tántorog a részeg hazafele. Útközben telibe talál egy villanyoszlopot és eldől. Később magához tér s az oszlopnak támaszkodva feltápászkodik. Amikor már áll, körbejárja az oszlopot, majd elkeseredve leül a tövébe:
– Uramisten, engem befalaztak!

- Mi a különbség a férfi és a kefír között?
- A kefírben van élő kultúra.

Pszichiáter a betegnek:
- Van egy jó és egy rossz hírem.
- Kezdje a rosszal, doktor úr!
- Önnek Alzheimer-betegsége van.
- Te jó ég! És mi a jó hír?
- Hazamehet és elfelejtheti az egészet.
- És mi a rossz hír?

Az étterem annyira zsúfolt, hogy egy vacsorázni betérő férfi, más lehetőség híján, odalép egy magányosan ülő hölgyhöz, és udvariasan megkérdezi, volna-e az asztalnál szabad hely.
- Pimasz disznó! - ordít válaszul a hölgy. - Hogy én lefeküdjek magával? Soha!
Mindenki a férfit nézi, aki vörös képpel odébb kullog és letelepszik a bárpult mellé. Némi idő elteltével a hölgy felkel az asztaltól és odamegy a megszégyenített férfihoz.
- Ne haragudjon rám. Viselkedéspszichológus vagyok, az imént csak egy tesztet csináltam. Kíváncsi voltam, hogyan reagál egy ilyen inzultusra.
A férfi hirtelen elordítja magát:
- Micsoda? Ezrest egy éjszakáért? Hát mit képzelsz magadról, anyukám?

- Hogy hívják az sugárfertőzött nyulat?
- Paksi hapsi.

Skót nő mondja a férjének:
- Te apjuk, kellene függönyt venni az ablakra, mert a szomszéd mindig kukucskál, ha a lányunk vetkőzik.
Erre a férj:
- Tudod mit? Inkább te vetkőzzél az ablak előtt és akkor ő vesz függönyt az ablakra.

Egy öregember minden lefekvés előtt elmodja a Miatyánkot. Egyszer odamegy hozzá a felesége és elkezd panaszkodni:
- Drágám, te folyton imádkozol lefekvés előtt, de engem soha nem foglalsz bele az imádba...
Erre az öregember:
- Dehogynem szivem: "...szabadíts meg a gonosztól..."