




Anyám sosem emlékezett, hogy hová tette a mobiltelefonját, ezért vettem neki egy csatot, amivel az övéhez tudja rögzíteni a készüléket, így az mindig kéznél van.
Egyik délután benéztem anyához, hát látom, hogy a nappali közepén áll, félmeztelenül, és a nadrágját a füléhez szorítva hangosan hallózik. Kérdően néztem rá. Ledobta a kanapéra a nadrágot, aztán közölte:
- Ne nézz már így rám! Csörgött a telefon, én meg nem tudtam, hogy kell lekapcsolni az övemről ezt az izét!
Kovácsné korholja a férjét:
- Nem szégyelled magad, éjfél után részegen jössz haza?
- Mit csináljak drágám, rossz társaságba keveredtem! Hárman rendeltünk egy üveg konyakot, és csak azután derült ki, hogy a többiek nem isznak alkoholt.
- Miért vakarja állandóan a fejét?
- A döglött bolhám miatt.
- De most már nem szabadna viszketnie!
- Ő nem viszket, csak akik a temetésére jöttek…
Az asszony kétségbeesve rohan haza az orvostól. Alig várja, hogy
hazaérjen a férje, és elmesélhesse a szörnyű hírt. Mikor az ember végre
hazaér a munkából, így szól a felesége:
- Azt mondta az orvos, hogy
már tizenkét órám van csak hátra. Úgy döntöttem, hogy azt a tizenkét
órát vad szeretkezéssel töltjük.
- Könnyen beszélsz! - dörmögi a férj. - Neked nem kell felkelned holnap reggel.
Két székely favágó ballag az erdőben. Egyszer csak az egyik fogja a
fejszét, és se szó, se beszéd, belevágja a másik hátába. Ballagnak
tovább, ez egy idő után megkérdezi:
- Te koma, ez most vicc vót?
- Nem a'!
- Akkor jól van, mert viccnek egy kicsit durva vóna.
- Doktor úr, nekem van egy komoly problémám. Mindenen olyan könnyen felidegesítem magam.
- De vajon miért?
- Mit miért, az istenit?!
Két régi kolléganő találkozik:
- Mi újság?
- A bíróság nemrég kimondta a válást.
- És az baj?
- Igen, mert mindkét gyereket a férjemnek ítélték.
- És?
- Egyik se tőle van.
- Pincér, hozzon nekem egy korsó sört!
- Rendben, uram, világosat?
- Nem, világtalant!
- Jean, mondja, visszatért már Anasztázia grófnő a reggeli lovaglásból?
- Nem, uram, de a ló már itthon van.