Vicclap.hu - viccek archívum, 1808 . oldal

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Kovácsné veszekszik a férjével:
- Elegem van már belőle, hogy mindig elvárod, hogy kiszolgáljalak! Mit képzelsz, mi vagyok én? A rabszolgád?
- Sajnos, nem. - feleli Kovács higgadtan. - Akkor már rég eladtalak volna!

Joseph Kennedy egyszer betért egy elegáns étterembe a Wall Streeten és csatlakozott az ott üldögélő üzletemberek csoportjához. Odatrendelte a pincért, és rendelt egy dupla whiskyt, majd felkiáltott:
- Ha Kennedy iszik, mindenki iszik!
Erre a többiek is rendeltek egy-egy duplát, és koccintottak egymással. Mikor Kennedy kiitta a poharát, ismét odahívta a pincért, és letett egy kétdollárost az asztalra:
- Ha Kennedy fizet, mindenki fizet!

A szegény kisnyugdíjas Pista bácsi meghal, és feljut a Mennybe. Szent Péter fogadja a kapuban, majd végigvezeti egy hosszú utcán, ahol rengeteg gyönyörű palota sorakozik. Az utca végén áll egy kis rozoga viskó. Így szól Szent Péter az öreghez:
- Ez itt a te házad, itt fogsz ezután lakni.
- Hogy-hogy nekem csak egy vacak kis kunyhó jut, mikor mindenki olyan szép nagy házban lakik itt? - kérdezi Pista bácsi.
- Hát, abból a pénzből, amit eddig felküldtél, erre futotta.

Kovácsné elcipeli a férjét egy komolyzenei koncertre. Az első zeneszám után megszólal az asszony:
- Ez szörnyű! Te nem vetted észre, milyen rossz itt az akusztika?
Kovács erre vállat von:
- Én nem érzem. Náthás vagyok.

Kovács panaszkodik a pszichiáternek:
- Doktor úr, mostanában egyre aggasztóbbnak érzem a szellemi állapotomat!
- És ez miben nyilvánul meg?
- Abban, hogy gyakran okosnak tartom azt, amit a feleségem mond.

Egy anyuka dicsekszik a játszótéren a többieknek:
- Az én kislányom hatéves, de hármat nyugodtan letagadhatna.

A hatéves Lilike megszólítja az utcán az ismerős gyerekorvost:
- Doktor bácsi, tessék nekem felírni fogamzásgátló tablettát!
- Fogamzásgátlót? Neked?
- Igen, ezt már nem lehet kibírni! Minden ünnepen kapok egy csomó babát!

A kis Juditka készülődik reggel iskolába. Kikiabál a fürdőszobából:
- Anyu! Kitört a fésűmnek egy foga!
- Nem baj, kislányom, egy fog nem a világ!
- Igen, de ez volt az utolsó.

Pistike és Móricka veszekszik. Azt mondja Pistike:
- Te csak hallgass, téged a szüleid úgy fogadtak örökbe!
- De engem legalább választottak. Téged meg muszáj volt vállalni!