




A múltkor az egyik kertkatalógusból rendeltem egy gyönyörű, aluminiumbevonatos napórát. Éppen állítom fel az új szerzeményemet a kertben, amikor átszól az új szomszédom, aki nemrég költözött ide vidékről.
- Hát az meg mire való?
- Ez egy napóra. Itt a tetején erre a kis háromszögre rásüt a nap, az árnyéka idevetül a számlapra, látja? Ahogy a nap jár, úgy mozdul arréb az árnyék, és mutatja, mennyi a pontos idő.
- Nahát! Hogy manapság mit ki nem találnak!?
Esküvői ceremónia után így szól a kislány az anyjának:
- Anyu, miért gondolta meg magát a menyasszony?
- Miből gondolod, hogy meggondolta magát?
- Mert az egyik bácsival ment az oltárhoz, és aztán egy másikkal jött el.
Az étteremben lepottyan az asztalról a vendég kanala. A pincér odaugrik, és a zsebéből elővéve átnyújt egy kanalat. A vendég csodálkozik:
- Mondja, maguk mindig ilyen figyelmesek?
- Igen, uram. Nemrég felvettünk egy statisztikust, aki kiszámította, hogy időnk 14%-át arra fordítjuk, hogy kicseréljük a leesett dolgokat. Ezért mindenki a zsebében hordja a tartalékot.
- Ez kiváló. És mondja, miért lóg egy madzad a sliccénél?
- Tudja, a statisztikusunk kitalálta, hogy amikor elmegyünk WC-re, ne kelljen kézzel hozzáérnünk a műszerünkhöz, mert akkor utána kezet kell mosni, ami időveszteség. Így csak ezt a madzagot megrántjuk és mindjárt kint van minden.
- És mondja, hogyan teszi vissza?
- Nem tudom, a többiek hogy csinálják, és speciel a kanalat használom.
Az ifjú feleség panaszkodik az anyjának:
- Anyu, nem hiszem, hogy az én házasságom boldog házasság lesz. A férjem nemrég volt pszichiáternél, és megállapították, hogy Ödipusz-komplexusa van.
- Ne hallgass rájuk, drágám! - mondja az anya. - Olyan rendes férfi a Józsi, hát még ahogy szereti az anyját!
Az ügyvéd kisfia sírva megy be apja szobájába.
- Apu, egy ügyet hoztam.
- Mi az, kisfiam?
- Anyu elfenekelt, ezért el akarok válni tőle.
A fiatal rendőr dicsekszik a barátnőjének:
- Tudod, milyen tekintélyem van a kapitányságon? Az utolsó szó mindig az enyém.
- Tényleg? Hogy-hogy? - csodálkozik a lány.
- Ha a feletteseim valamit mondanak nekem, én mindig rávágom: "Értettem!".
Két öregasszony beszélget:
- Az én Józsim állandóan rágja a körmét. Nagyon idegesítő, és nem tudok ellene tenni semmit.
Mire a másik:
- Ó, az én férjem is rágta a körmét, de leszoktattam róla!
- Hogyan?
- Eldugtam a műfogsorát.
A Mikulás ellátogat az elsősökhöz.
- Gyerekek, jók voltatok? - kérdezi a barátságos, szakállas, pocakos öregember.
- Igeeeen!!! - felelik kórusban.
- Nos akkor egyenként gyertek ide hozzám és énekeljetek valami szépet!
Ágika odamegy és gyönyörű, csilingelő hangon énekelni kezd: "Kis karácsony, nagy karácsony..."
- Bravó, nagyon szép! - Mondja a Télapó és a kezébe nyom egy szaloncukrot.
A következő Balázs: "Hull a pelyhes fehér hó..."
- Ez igen! - mosolyog a Mikulás és neki is ad egy cukrot.
A következő Móricka, mindenki feszülten várja, vajon ő mit énekel a Mikulásnak. Egyszer csak belekezd: "Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de mér' mindig csak én, csak én legyek a jó?..."
Egy mérnök, egy fizikus és egy statisztikus elmennek vadászni. Hirtelen észrevesznek egy szarvast vagy 150 méterre. A mérnök felemeli a puskáját, céloz, lő. A golyó 3 méterre a szarvastól jobbra csapódik be a földbe.
- Nem vetted figyelembe az oldalirányú szelet! - mondja a fizikus, majd ő is felemeli a puskáját, céloz és lő. A golyó 3 méterrel a szarvastól balra csapódik be.
A statisztikus elkezd ugrálni:
- Eltaláltuk, eltaláltuk!