




A fiatal indián harcos kérdezi a törzsfőnököt: nem kellene-e áttérniük az amerikai nevek használatára, pl. John Smith, stb.
- Nem tetszik a feleségem Ezüst Hold neve?
- De, de..
- És a fiamé: Zord Bölényé?
- De, de ..
- Na akkor eredj Barna Szar, és gondold át mégegyszer a javaslatodat.
Párbeszéd gyertyafénynél:
Forrón mondja a nő:
- Csókolj meg mégegyszer és örökre a tied leszek!
A férfi:
- Köszi a figyelmeztetést!
Vannak élőlények, amelyek kifejezetten a mi bosszantásunkra
jöttek a világra. Ilyen például a szúnyog és a szomszéd. A két
élőlény között az a különbség, hogy a szúnyogot könnyebben
agyon lehet csapni.
A szomszédot arról lehet felismerni, hogy a szomszédunkban lakik. Ha elköltözik, akkor már nem szomszéd, hanem ugyanolyan normális ember, mint a többi hülye, akik körülöttünk lökdösődnek a világban.
A szomszéd neveléséhez nagyon kevesen értenek. A szomszéd nevelését a legtöbben a "kihívom a rendőrséget, te állat, ha nem hagyod abba!" nevezetű pedagógiai módszerrel kezdik, és a baleseti sebészeten végzik.
Pedagógiai szempontból a szomszéd olyan, mint a szúnyogállat: nem lehet szóbeli meggyőzéssel átnevelni.
Tegyük fel, szomszédunkat udvariasan megállítjuk az utcán. Először megkérdezzük, hogy hogy tetszik lenni, mert mi finom emberek vagyunk, nem olyan baromállat, mint ez az éjszakai bölény. Aztán szépen megkérjük, hogy este tíz óra után, ha lehetséges, halkabban ordítson, mert lehet, hogy a környéken valaki aludni akar. Erre ő felháborodik és azt üvölti, hogy ő sohasem ordít. Egyébként is kikéri magának azt a pimaszságot, amellyel beleszólunk a családi magánéletébe.
Ezek után, ha a betonrepesztő televíziózgatására célozgatunk, akkor ez a bőrpatkány kijelenti, hogy nincs is tévéje. A tetőantennát csak azért rakta fel, hogy arra szálljanak a fecskék, ha jönnek Afrikából. Merthogy állatbarát. Szerintünk is, de barát nélkül.
A szomszéd átnevelésének egyetlen hatásos módszere van: a saját fegyverével kell legyőzni. Mi is ezt csináltuk. Este családtagjaimmal kinyitottuk az ablakokat és a következő felszólító mondatokat üvöltöttük egymásnak:
1. Már megint nem mostad el a poharat magad után te átkozott!
2. Megöllek!
3. Én öllek meg téged!
4. Az anyád inkább egy borjút szült volna!
5. A te anyád!
6. A te anyád!
És folytattuk ezzel a színes magyar szókészlettel hajnalig. Amikor berekedtünk, felhangosítottuk a televíziót olyan hangerőre, hogy földrengést jeleztek Nagykanizsán.
Mondhatom, ez jó kis lecke volt a mi üvöltő denevérünk számára! Most aztán megtapasztalhatta, hogy mi az, ha valakinek a szomszédja elmebeteg! Pedagógiai zsenialitásom, mint mindig, most is győzött! Másnap este a szomszédunknak a hangját se hallottuk! És azóta is csendesek az éjszakák itt az elmegyógyintézetben...
Az angol a német és a cigány beszélgetnek.
Angol:
- Én a két kezemmel körbe érem a feleségem derekát. De nem azért, mert olyan nagy kezem van, hanem mert olyan karcsú a feleségem.
Német:
- Az én feleségem ha ráül a lóra, a lába leér a földig. De nem azért, mert kicsi a ló, hanem mert olyan hosszú lábai vannak.
Cigány:
- Én ha reggel rácsapok az asszony seggére, aztán elmegyek munkába, mikor hazaérek, a segge még mindig remeg. De nem azért, mert olyan nagy a segge, hanem mert olyan hamar hazaérek!
Még anno volt egy porszívómárka, melyet úgy hívtak, hogy Erika. Reklámozták, méghozzá ilyen szöveggel:
Ne verje ki, ne rázza ki, Erikával szívassa ki!
Nem sokkal később betiltották a reklámszöveget.
-Hogy van a felelséged?
-Beteg.
-És veszélyes?
-Ilyenkor nem,csak ha egészséges.
A börtönőr benyit a zárkába:
- Jöjjön beszélőre! - mondja az elítéltnek. - Az anyósa van itt.
Mire a rab:
- Mondja, hogy házon kívül vagyok!
Turista megy a múzeumba. Lát egy nagyon öreg dinoszauruszcsontvázat, odamegy a biztonsági ôrhöz és megkérdezi:
- Uram, mennyi idôs ez a csontváz?
- 70.000.000 éves és két hetes.
- És két hetes?! Ezt meg honnan tudja ilyen pontosan?
- 70millió éves volt mikor munkába álltam, 2 héttel ezelött...
- Hogy ér véget a pókok közti pingpong meccs?
- Lecsapással!