Vicclap.hu - viccek archívum, 1204 . oldal

Az izgalmas színpadi krimi harmadik felvonása megy. Egyszer csak egy izgatott néző felpattan:
- Hol a gyilkos? - kiáltja.
- Itt ül maga mögött - rázza meg hátulról valaki -, ha nem ül le azonnal!

Lévén, hogy ott voltam, nagy gyönyörömre szolgált a történet végigkövetése, és annyira szerintem azért jó, hogy néhányan beleolvassatok:
Kolesz beköltözés, utolsó lehetőség az ifjak előtt, akik még nem költöztek be! (gazdag csákó, öltöny, nyakkendő jön a pótbeiratkozásra, vele együtt: anyuka /kiskosztüm/, apuka /dettó öltöny/, kishúg /nem is oly kicsi/)
Indok a csúszásra:
- Hát izé, .... , sz'al külföldön nyaraltak, plusz egy hónapot!!! (bazzeg én mért nem? ja meg te mért nem?)
Szitu:
Állnak szépen a sorban, nézegetik a lerobbant Tv-szobát, amely elrettentésül a 72cm-es SHARP helyett egy szétégetett Videotont tartalmaz (poén ala Műszakis HÖKösök), közben szokásos koleszos élet... (tudod nem?) erre jön Szilu, aki egy jó csaj, csak nagyon szereti a sört, meg a Barátját (ez már nekem sajnos). Eszméletlen módon be van rúgva, és most indul sört venni, de érzi, hogy ez nem fog menni, mivel nem tud nagyon, vagy inkább egyáltalán egyenesen menni, csak faltól-falig, csak hát kint nincsenek már falak, szóval rizikós az egész. Meglátja a sorban álló kiöltözött kompániát!! (Expozíció)
Illendően köszön: (a történeti hűség kedvéért szó-szerint, bár nem biztos, inkább emlékezés szerint)
"- Csók az Ősöknek és neked is picikém! CSÁ, ide fogsz járni?
- Igen (már kezd sápadni a csákó, valószínű már rá is kezd hatni a csajban lévő alkohol, a bahamákon biztos hozzá szokott a friss kókusztejhez, meg a gyümölcslevekhez -szegény pára)
- Figyike! Egy sörért simán leszoplak, két sörért, már azt csinálhatsz velem (Miért nem nekem mondtad Szilu, már vittem is volna egy egész tálca Coronitát)
- Hát.... (srác már totál fehér, elért odáig az alkohol és a szavak erejével már bele is ivódott a tudatába, EZ NEM AZ A HELY)
- Kisfiam menjünk innen, keressünk albérletet, de messszire innen (erre a kompánia elhagyja az egyetem és a Tv-s szoba területét, merő röhögés, és némi öklendezésre emlékeztető hang közepette - amit persze a történet egyik főszereplője hallatott, és már nem kellett neki a sör a jelenlévők bánatára)

Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is történt.
Egy borús szombati délelött kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. Állandó jelleggel tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket... Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiáált tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót. Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom. Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos. De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve. Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk. Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. Ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez. Válaszolok. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok. Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek. Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együttérzek vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. Átkúszok. Mosolyognak. Én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.

Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért. Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle. Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a dokit. Reggeli elött vagy után. Elötte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van. Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még nem. Hatás? Egyelőre semmi. Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok. Talán a hímnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt... futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a... Úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. Úristen! Hol a WC? Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha, odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu... Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. Áprilistól a mozikban. Nem hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra. Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPÍR? Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek. Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz. Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit. Ne. Futás vissza. Útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom. Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig. Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. Öt szem keksz. Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok. De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy kitartasanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is. Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.

- Mi az abszolút rossz kijelentés a Microsoftnál?
- ???
- Majd ha fagy!

1.fejezet
-Anya! ez a pohár még koszos.
-Ne szólj bele én mosogatok.
Durr,egy pofon.
2.fejezet
Móricka és apukája gombát szednek
-Apa! Ez a gomba mérges.
-Ne szólj bele, én szedem a gombát!
Durr egy pofon!
4.fejezet
-De hiszen a 3.kimaradt!
-Ne szólj bele én mesélek!
Durr egy pofon!

- Pistike, mit csinálsz itt a klotyón?
- Beesett a zakóm a WC-be.
- Csak nem akarod úgy felvenni?
- Á nem... Csak az uzsonnám a zsebében van.

Csapajev és Jekatyerina egy géppuskás szekéren menekülnek a kozákok elől. Jekatyerina hajt, Csapajev lődözget hátrafele.
- Hajts, Jekatyerina, hajts, mindjárt utolérnek a
kozákok!
Jekatyerina a lovak közé csap, száguldanak tovább. Elfogy a lőszer, Csapajev újra:
- Hajts Jekatyerina, hajts, mindjárt utolérnek a kozákok!
Már csak néhány lónyi a távolság, Csapajev kilőtte a pisztolyát is:
- Hajts Jekatyerina, hajts, utolérnek a kozákok, engem
megölnek, téged megerőszakolnak!
- Hóóóóóóóóóó....

Levezetés
Köztudott, hogy a zsíroskenyér mindig a zsíros felével esik le a földre. És köztudott az is, hogy a macska mindig talpra érkezik. Tehát, ha egy macska hátára zsíros felével felfelé rákötözöl egy zsíroskenyeret, akkor egy paradoxon áll elő, a rendszer nem fog leesni, tehát lebeg, így kész az antigravitációs hajtómű.

De hogyan lehet irányítani ezt a rendszert?

Hát az is köztudott, hogy a fehér ingek nagymértékben vonzódnak a tintapacákhoz. Na most, ha a zsíros-macska rendszerrel lebegtetett űrhajónk külső felét telerakjuk fehér ingekkel, akkor már csak a megfelelő haladási irányban ki kell lőni tintát, és a fehér ingek egyből megindulnak a tinta felé.

Szőke nő és a banán.
- Mit keres a szőke nő a banánban?
- Az elemeket.

Azonosításon
- Nos, asszonyom, felismeri a holttestet?
- Hát, nem is tudom, talán ha a hangját is hallhatnám...