Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 75 . oldal

- Nos uram, önnek feltétlenül be kell feküdnie műtétre.
- Azt nem doktor úr, inkább meghalok.
- Nézze az egyik nem zárja ki a másikat.

- Kiss bácsi, maga babonás? - kérdi a nővér.
- Miért, aranyom?
- Mert holnaptól csak bal lábbal fog tudni felkelni.

- Doktor Úr! Tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, ezért kérem, legyen őszinte. Tudom, hogy hamarosan meg fogok halni. Mennyi időm mardt még? Kérem az igazat, ha lehet. Mennyi van hátra? Ugye kevés?
- Olvasta maga a Háború és békét?
- Nem.
- Na akkor ne is kezdjen hozzá...

- Doktor Úr! Tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, ezért kérem, legyen őszinte! Mennyi időm maradt még?
- Tíz.
- Tíz nap, hét, hónap?
- Kilenc...nyolc...hét...

Sebész a beteghez, műtét után:
- Van egy jó, és egy rossz hírem. A rossz az, hogy a bal lábát vágtuk le a jobb helyett. A jó az, hogy a jobb, szépen gyógyul.

A körzeti orvost felhívja egy izgatott női hang:
- Doktor úr, jöjjön azonnal, a nagybátyám nagyon rosszul van!
Az orvos nyugodtan válaszol:
- Ugyan már, tegnap voltam a bácsikájánál, nincs annak semmi baja, csak állandóan beképzeli magának, hogy beteg.
Azért a dokit nem hagyja nyugodni a lelkiismeret, másnap reggel felhívja a családot:
- Na, rendbe jött már a bácsi? Most már nem képzeli magáról, hogy beteg?
- Nem, már nem képzeli azt hogy beteg. Most azt képzeli, hogy az éjjel meghalt...

- Doktor úr, segítsen leszokni a dohányzásról!!!!
- Próbálja meg rágógumival!
- Már próbáltam, de az istennek sem gyullad meg...

Bemegy egy nővér a pszichológushoz, és elmondja a panaszát:
- Doktor úr, nekem az a bajom, hogy ahányszor csak találkozom egy orvossal, húsz percen belül ágyba bújok vele, aztán egy hétig teljes lelkifurdalásom van, és szörnyen érzem magam!
Az orvos kicsit zavartan:
- Ezek szerint azt kívánja, hogy gyógyítsam ki az orvosok iránti szerelméből?
Erre a nővér ijedten:
- Ugyan, dehogy! A lelkifurdalásból gyógyítson ki!

Egy fiatal nő beül a fogorvos székébe, majd lendületből a doki nadrágjába markol:
- Ugye dokikám, nem fogjuk egymást bántani?!

Az ünnepi beszéd előtt a szónok észreveszi, hogy otthon felejtette a fogsorát. Kétségbeesetten fordul az asztalszomszédjához, mondván, hogy mi történt. A szomszéd megnyugtatja, hogy semmi gond, éppen van nála egy pár fogsor, próbálja fel. A szónok felpróbálja, de túl laza. A szomszéd nem adja fel, ad egy másik pár fogsort. Ez meg túl szorosnak bizonyul. A szomszéd kitartó, és egy harmadik pár fogsort is átnyújt próbálni. A szónoknak ez már pont jó. Elmondja a beszédét, végigüli az ebédet és a végén odafordul a szomszédjához, hogy fogadná-e a fogászati rendelőjében, mert éppen szüksége lenne egy fogorvosra.
Erre a szomszéd:
- De uram, én nem fogorvos vagyok, hanem temetkezési vállalkozó!