




A falusi orvos iszonyatos sebességgel száguld végig a falu főutcáján.
- Vigyázz! - figyelmezteti a felesége.
- Mert megállít a rendőr!
- Nem hiszem. Azt mondtam neki, hogy egész nap maradjon ágyban.
- Doktor úr, a bátyám erősen köhög, és láza van.
- Magas?
- Igen, nálam egy jó fejjel magasabb.
Gyermekorvosi vizsgálat van:
- Pistike, mutasd a nyelved! -szól az orvos.
- Nem mutatom!
- De hát miért nem?
- Mert tegnap a tanítónéninek már megmutattam, és megvert érte.
Az idős asszony fogorvoshoz megy, és azt mondja neki:
- Doktor úr kérem, mit csináljak? Egész éjjel fájtak a fogaim.
- Ez egészen egyszerű asszonyom. Ne aludjanak többet együtt!
Az orvosnál:
- Hogyan adta be a kedves férjének az altatót, amit a múltkor felírtam?
- Ahogyan a doktor úr mondta, minden kétórában. El sem tudja képzelni, hogy milyen nehéz volt mindig újra felébresztenem.
A pszichiáter felveszi a beteg adatait:
- Mi a neve?
- Én kérem Dobó István vagyok.
- De kérem, -néz rá az orvos- magát tavaly is kezeltük, és akkor még Zrínyi Ilonának hívták.
- Az a leánykori nevem.
Haldoklik az öreg paraszt, és a városi rokona megkérdi:
- Hívjak orvost?
- Nem kell, fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.
Egy orvos kérdi kollégáját:
- Hogy van az, hogy olyan jó neved van az egész városban?
- Egyszerű, minden páciensemnek azt mondom, hogy halálosan beteg. Ha meghal, jó volt a diagnózisom, ha meggyógyítom, csodadoktorként tisztelnek.
- Doktor úr, úgy érzem semmi újat nem tudok adni az embereknek.
- Semmi probléma, ezt már mások is mondták.
- Nézze, véleményem szerint ön nem szenved nagyzási hóbortban, megalomániában vagy szerepzavarban. Önnek szerintem nincsenek identitás problémái.
- Értem, de megkérném, hogy álljon fel a székemből és feküdjön át a díványra, hogy folytathassuk a terápiát.