




Étteremben:
- Kérek egy marhasültet, parasztosan.
- Nesze baz'meg.
Egy munkahelyi felvételin a jelöltek morális képességeire próbáltak következtetni egy kis teszt segítségével. A kérdés így szólt:
"Mész az úton az autóddal, amiben rajtad kívül csak egyetlen utas fér el. Hirtelen meglátsz egy buszmegállót, ahol hárman állnak:
1. Egy öreg néni, aki láthatóan a halálán van, orvosi segítségre lenne szüksége
2. Egy nagyon régi kedves barátod, aki egy ízben megmentette az életed
3. Álmaid nője (férfije), akibe első látásra szerelmes lettél.
A kérdés: melyiküket vinnéd el, ha tudjuk, hogy csak egyet választhatsz közülük?
Ha a nénit, akkor esetleg sikerül megmentened az életét.
Ha a régi barátod, akkor visszafizetheted neki a régi tartozásodat.
Ha álmaid partnerét, akkor esetleg egész hátralevő életedet boldogságban töltheted."
A teszt eredményes volt, felvették az egyik jelöltet, holott nem szabályos választ adott. A válasza így szólt:
"Megállnék, odaadnám a régi ismerősömnek a kocsikulcsot, hogy vigye el az öregasszonyt kórházba, én pedig álmaim nőjével megvárnám a buszt."
Az új cégvezetőt utasítja a főnök, hogy küldjön felszólító levelet Kovácsnak, fizesse meg régóta esedékes tartozását. Az ügybuzgó fiatalember elkészíti a fogalmazványt, s megmutatja a főnökének.
- Nem, ezt nem lehet elküldeni. Ez a levél túlságosan goromba. Ilyen hangot az üzleti levelezésben nem használunk. Fogalmazza finomabban.
A cégvezető átírja a levelet, de a főnök még mindig elégedetlen.
- Nem szabad így sértegetnünk Kovácsot, mert még elveszítjük, mint vevőt. Írja át még finomabb, udvariasabb hangnemben!
A harmadik változattal már elégedett a főnök.
- Igen, ez már kellően finom, és udvarias... Ám mégis át kell írni a helyesírási hibák miatt. A tolvajt ugyanis nem írjuk nagy T-vel, az akassza fel magát viszont három szóba írandó, két s-el, egy z-vel...
- Mester, megborotválna? - kérdi a vendég a borbélytól.
- Olyan vagyok, mint egy tüskés disznó.
- Nézze, uram, a tüskét valahogy el tudom tüntetni...
- Főnök, leégett a kuplung az autóban!
- Nem megmondtam hogy ne cigizzetek a kocsiban!
- Jó napot kívánok. Évát keresem, mikor jön meg?
- Talán egy óra, egy nap, egy hét, egy hónap, egy év, egy évtized.
- Ez nem az Éva irodája?
- Nem, ez a temető!
Két régi barátnő találkozik:
- És te hol dolgozol?
- Postán, leveleket pecsételek.
- Nem unalmas mindennap ugyanazt csinálni?
- Hogy lenne már unalmas, elvégre minden nap más rajtuk a dátum!
Mondja, mennyiért festené ki a hálószobámat?
- Ötezer forintért.
- És ha én is segítenék önnek?
- Akkor tízezerért.
Kökörcsin lihegve érkezik az irodába.
- Bocsánat a késésért, főnök - mentegetőzik -, kissé elaludtam.
- Jé, maga otthon is alszik?
- Igazgató úr, kérem, fizetésemelést ígért nekem.
- Igen, emlékszem, de volt egy feltételem. Csak akkor, ha soha nem ad rá okot, hogy elégedetlen legyek magával.
- Nem is adtam...
- Dehogynem! Fizetésemelést kért!