Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 5 . oldal

A hadnagy kiáll a bakák elé.
- Katonák, van egy jó hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjem?
- A jó hírrel.
- Egy hónap után engedélyezem, hogy alsónadrágot cseréljetek.
- És mi a rossz hír?
- Egymás közt.

Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből:
- Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
- Tényleg? Tüzér voltál?
- Nem, szakács...

Az amik kiképeznek egy katonát, szupertitkos diverzáns akciók végrehajtására. Át is dobják a ruszkikhoz, hogy ott aztán, a "beolvadás" után szabotázs akciókat hajthasson végre. A katona fedőneve: Szergej.
Szergej beilleszkedik az új környezetbe, s minden tekintetben tökéletes kiképzésének köszönhetően még túl is szárnyalja az oroszokat.
Az első héten, kiképzés Szibériában, röpködnek a mínuszok, de Szergej fogvacogás nélkül, akár ingujjban is remek teljesítményt nyújt. A gyakorlat után hívatja a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget, de valamiért úgy érzem, nem vagy közénk való. Na mindegy. Lelépni!
A következő hónapban, kimenőt kapnak, hogy egy kis mulatozással vezessék le a kemény katonaélet fáradalmait. Folyik a vodka üvegszámra, részeg, alkoholmérgezéstől ájult katonák mindenütt, de Szergej csak issza a nedűt, mintha víz volna. A mulatozás utáni napon, ismét hívatja a parancsnok Szergejt.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Azt már tudjuk, hogy bírod a hideget. Most már azt is tudom, hogy úgy bírod a vodkát, akár csak jómagam, ifjúkoromban, de valahogy még is az az érzésem, nem vagy közénk való. Lelépni!
Néhány hét múlva bált rendeznek Lenin elvtárs születésnapjának tiszteletére. Hogy a mulatság még nagyobb legyen, táncversenyt rendeznek. Járják a katonák, járják, míg a fáradtságtól össze nem esnek, de Szergej, mintha csak könnyű sétán lenne a Vörös-téren, járja és ropja a bál végéig. A bál utáni reggelen, hívatja ismét a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget! Iszod a vodkát, mint jómagam, ifjúkoromban. Úgy járod a táncot, hogy senki nem érhet a nyomodba, de nem vagy közénk való, most már biztosan tudom.
- De hát miért nem, ezredes elvtárs?
- Azért Szergej, mert fekete vagy.

- Gratulálunk, százados úr! - mondja az orvos.
- Mihez?
- Kitűnő állapotban van a szíve!
- Ugye?!
- Látszik, hogy ritkán használja!

Az őrmester kiküldi a cigány újoncot az épületből, hogy nézze meg, megjött-e a tábornok. A cigány kimegy, visszajön és jelenti, hogy senkit sem látott. Kis idő múlva újra kiküldi az őrmester, hogy nézze meg, megérkezett-e már a tábornok. A cigány kimegy, lát egy embert közeledni:
- Hé, haver! Nem te vagy a tábornok?
- De, én. - feleli az döbbenten.
- Hát, pajtás, nem szeretnék a bőrödben lenni! Az őrmester úr már kétszer is keresett.

Egy kiskatonát behív az őrmester az irodába:
- Nincsen gépírónk. Arra gondoltam, adok magának egy próbamunkát, és ha jól csinálja, lehetne az új gépíró.
Azzal a kezébe nyom egy üres lapot, egy levelet, majd az íróasztalra mutat, ahol egy írógép és egy számológép áll.
A kiskatona nagy buzgón hozzáfog a munkához. Egy ujjal lepötyögi a levelet, amikor kész átolvassa, és látja, hogy tele van hibával. Odaadja az őrmesternek, az pedig rögtön közli:
- Nos, rendben. Akkor holnap reggel 8-kor jelentkezzen itt az irodában munkára.
- De nem is olvassa el, őrmester úr, a próbát?
- A próbán már akkor megfelelt, amikor nem a számológéphez ült, hanem az írógéphez.

- Újonc, emelje fel a bal lábát! Most a jobbat!
- De, őrmester úr...
- Mi van?
- Addig a másikat letehetem?

Az újoncok az ágyú elsütését tanulmányozzák. A kiképző a végén megkérdezi:
- Van valakinek kérdése?
Erre az egyik kiskatona:
- Én csak egyet nem értek, hogy van akkora erő abban a pici ütőszegben, hogy olyan messzire repítse azt a nagy lövedéket?

Az újonc először megy haza szabadságra. Az anyja észreveszi, hogy nagyon szótlan. Elkezdi faggatni:
- Adnak eleget enni?
- Nekem elég.
- Jól bánnak veled?
- Eléggé.
- Nem szoktak szidni?
- Engem nem, csak Idesanyámat.

Katonaságnál a tiszt a bakák előtt járkál fel s' alá.
Megáll az egyik előtt, és megkérdezi:
- Hogy hívják, közlegény?
- Kovács János, uram!
- És mi a maga foglalkozása?
- Villamosmérnök, uram.
A tiszt lassan végignéz a katonán, és így szól:
- Hát én fel nem ülnék arra a villamosra, amit maga tervez!