Vicclap.hu - viccek archívum, 123 . oldal

Hazatérve a férj látja, hogy a felesége lázasan csomagolja a bőröndjét.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezi döbbenten.
- Elköltözöm Londonba. Úgy hallottam, hogy az örömlányok 400 fontot is kapnak azért a szolgáltatásért, amit én ingyen nyújtok neked.
A férj ekkor elővesz egy másik bőröndöt és ő is elkezd csomagolni.
- Hát te meg hova készülsz? - kérdezi az asszony.
- Megyek én is Londonba. Kíváncsi vagyok, hogy fogsz megélni évi 800 fontból.

A férj morcosan ér haza a munkából. Felesége kérdezi tőle:
- Drágám, éhes vagy?
- Nem, ettem odabent.
- Szomjas vagy?
- Nem, ittam odabent.
- Jaj, lehetnél egy kicsit kedvesebb is!
- Már voltam odabent.

Kovácsné veszekszik a férjével:
- Elegem van már belőle, hogy mindig elvárod, hogy kiszolgáljalak! Mit képzelsz, mi vagyok én? A rabszolgád?
- Sajnos, nem. - feleli Kovács higgadtan. - Akkor már rég eladtalak volna!

- Ha úgy szereted a nőket, hogy lehet, hogy még nem nősültél meg? - kérdezi Kisstől az egyik cimborája.
- Ha az ember szereti a virágot, még nem kell feltétlenül elmennie kertésznek!

- Jaj, drágám, mit akarsz azzal a borotvapengével a kezedben?
- Gondoltam, ha ebben a zokniban itt az ágy alatt nincs senki, akkor megborotválkozom.

- Szia, Józsi! Tegnap találkoztam a felségeddel!
- És mit szólt?
- Semmit.
- Akkor az nem is az én feleségem volt!

Azt mondja egy anya a lányának:
- Annak örülnék legjobban, kislányom, ha egy régészhez mennél feleségül.
- Miért pont egy régészhez?
- Mert minél öregebb leszel, annál többre tart majd.

Az ötvenedik házassági évfordulón kérdik az öreg Pista bácsitól, hogy mi a hosszú házasság titka. Azt feleli:
- Az asszony ebből az ötven évből húszat vásárlással töltött, húszat pedig telefonálással. A maradék tízet meg ki lehetett bírni valahogy.

Varga két nagy szatyor üres üveggel csörömpöl az utcán. Szembe jön vele egy barátja.
- Mi az, viszed vissza az üres üvegeket?
- Nem! Összevesztem az asszonnyal, és azt mondta, fogjam a holmimat, és költözzek el.

Kissné kérdezi a férjétől:
- Mi a véleményed a lányunk új barátjáról?
- Szerintem dilis. Miért kérdezed?
- Mert megkérte a lányunk kezét.
- Ugye? Mondom, hogy dilis!