Vicclap.hu - viccek archívum, 372 . oldal

József Attila megírja a Születésnapomra című versét a kávéházban, majd rendel egy kávét:

- Kérek egy kávét, de olyan fekete legyen, mint a 32!
- Mi az a 32?
- Hát a korom...

Az aluljáróban két ápolatlan, szakadt hippi lány társalog:
- Na mondd, milyen az uj fiúd?
- Borzasztó!!
- Narkózik?
- Nem.
- Talán rendszeresen megver?
- Azt sem.
- Hát akkor?
- Minden nap mosakszik.

Ha a lényeg lényegét, lényegében lényegtelenné lényegítjük, akkor a lényeg lényege, lényegében lényegtelenné lényegül.

Egy kamasz lány egész nap a család telefonján cseverészik. A szülei megunják, hogy ők sosem tudnak telefonálni, ezért vesznek a lányuknak egy mobilt.
Egyik nap hazajön az apa, és látja, hogy a lánya fekszik a kanapén, az asztalon a lába, és hosszasan csacsog a vonalas készülékbe. Rászól az apja:
- Miért nem a mobilodon beszélsz?
- Nem lehet, azon fontos hívást várok!

Egy asszony utazik a HÉV-en, és az újságban a halálozási statisztikákat olvassa. Odafordul a mellette ülő férfihez:
- Tudja, hogy valahányszor levegőt veszek, meghal egy ember?
Mire a férfi:
- A fogmosást próbálta már?

Az öregek otthonában egy 80 éves nénike szalad be a társalgóba, valamit szorongat a kezében és felkiált:
- Aki kitalálja, mi van a kezemben, azzal lefekszem!
- Egy elefánt? - kérdezi az egyik öregúr.
- Nem egészen, de majdnem!

Egy taxis 20 órát vezetett egy huzamban, ezért úgy gondolja, kihajt a város szélére, és pihen egy-két órácskát. Már majdnem elaludt, amikor egy arra járó kocogó kopogtatott az ablakon:
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy hány óra van?
- Persze, egy óra múlt két perccel. - mondta bosszúsan az álmából felzavart taxis. Nemsokára egy újabb kocogó érdeklődik az idő felől.
- Fél kettő lesz hat perc múlva. - mondta dühösen a taxis. Eztán még három kocogó kérdezte az időt, s ekkor a taxis fogott egy nagy táblát, és kiírta rá, hogy: "NEM TUDOM, HÁNY ÓRA VAN!" Már épp újra elszenderedne, amikor egy futó bekopog az ablakon, és azt mondja:
-Két óra múlt tizenkettő perccel.

Ha tudnék szemmel verni, akkor egész nap a farkam nézném.

Vessél magadra, én meg küldöm a kombájnt!

Barátok: olyan emberek, akik jól ismernek és mégis szeretnek...

A legnehezebb dolog a világon tudni, hogyan kell valamit jól csinálni, és szó nélkül végignézni, ahogy valaki rosszul csinálja.

Több ezer telefonszámot tudok fejből, csak azt nem tudom, melyik kié.

Olyan randa vagyok, hogy a pszichiáternél mindig hason kell feküdnöm.

Én végeztem a feladat oroszlán részét: üvöltöttem!

Pistike megszólít egy kislányt az utcán:
- Hé, kislány, cukor ment a szemedbe?
- Miért? - kérdezi a kislány.
- Hát, mert olyan édesen nézel ki!

Az apuka elviszi a kisgyereket az állatkertbe. Megállnak az oroszlánnál, apa kérdezi a fiától:
- Tudod-e, hogy hívják ezt az állatot?
- Iden, nyufi. - válaszol a kisfiú.
- Nem, ezt úgy hívják, hogy oroszlán.
Mennek tovább, elérkeznek a zsiráfhoz.
- Hát ennek az állatnak tudod-e a nevét?
- Nyufi.
- Nem, kisfiam, ez a zsiráf, nem látod a hosszú nyakát?
Mennek tovább, elérkeznek a vizilóhoz. Az apuka ismét megkérdezi a fiát, hogy mi ennek az állatnak a neve.
És a felelet ismét csak nyufi. Az apának elfogy a türelme:
- Kisfiam, hát vak vagy, hisz ez a vízben él?!
Erre a felelet:
- Akkoj vivinyufi!