Vicclap.hu - viccek archívum, 290 . oldal

Kovács öltönyt vesz az áruházban. Amikor felpróbálja, észreveszi, hogy a zakó egyik ujja rövidebb a másiknál. Az eladó felvilágosítja, hogy nem a ruhában van a hiba, hanem őbenne: húzza csak föl a bal vállát a füléig, a jobbot pedig eressze le, ahogy csak tudja, s lám, máris úgy áll a zakó, mintha ráöntötték volna...
Kovács már-már megnyugszik, de fölfedezi, hogy a nadrág egyik szára ugyancsak rövidebb a másiknál. Az eladó rászól: tolja csak ki a csípőjét bal felé, a jobb lábát pedig jól rogyassza be térdben. Lám, máris egyenlő a két nadrágszár hossza!
Kovács fizet és boldogan vonaglik haza az új öltönyben. Szembe ön vele két ruhagyári szakember.
- Látod, öregem, szól az egyik büszke mosollyal, ilyen fejlett a magyar konfekcióipar! Már az ilyen kriplikre is tudnak kifogástalan öltönyöket gyártani!

Két jó barát beszélget:
- Hogy sikerült a tegnapi bankett?
- Ne is kérdezd. Éhes maradtam.
- Hogy lehet az? Azt hallottam, remek ételek voltak!
- Az igaz, de pechemre egy kancsal nő mellé kerültem, aki állandóan az én tányéromból evett.

- Jó napot, Kovács úr, azért jöttem, mert a múlt héten azt ígérte, hogy fizet.
- Érdekes. Maga az egyetlen, aki még hisz nekem.

A százhúsz kilós Róth és a cingár Weiss találkozik. Azt mondja Weiss:
- Négy palacsintát ettem délben és meg se kottyant!
A százhúsz kilós Róth felhúzza szemöldökét:
- Én egy palacsintával jóllakom.
- Egyetlenegy palacsintával?
- Igen... rendszerint a harminchatodikkal.

Két koldus, az egyik sánta, a másik vak, hozzájut egy nagy tál gombóchoz és nekiül falatozni. Előzőleg azonban megállapodnak, hogy aki a megengedettnél gyorsabban eszik, azt a másik pofon vághatja. Egyre nagyobb étvággyal falatoznak, egyszerre csak a vak leken egy hatalmas pofont a sántának.
- Miért vágtál pofon? - kérdi az méltatlankodva.
- Azért, mert én olyan gyorsan eszem, ahogy csak tudok, és te mégse vágtál pofon. Képzelem, milyen gyorsan eszel te!

- Hány fia volt az első emberpárnak? - kérdi a tanító.
- Kettő fia volt - feleli a gyerek.
- Úgymint?
- Úgy, mint nálunk.

A festő magából kikelve mondja a kritikusnak, aki a képeit becsmérli:
- Hogy mondhatja ön egy képre azt, hogy rossz? Próbált ön már valaha is festeni?
A kritikus nyugodtan feleli:
- Nézze, én egy tojásról is meg tudom mondani, hogy rossz-e, pedig még sosem tojtam.

- Mondd csak, mit csinálnál, ha azt mondanám, hogy piszkos, lelkiismertelen gazember vagy?
- Beperelnélek.
- És ha csak gondolnám?
- Az ellen nem tehetnék semmit.
Jó, akkor csak gondolom.

A papa valamiért jól elnadrágolja a kisfiát. A gyerek irtózatosan bőg. A papa egészen ellágyul és vígasztalni kezdi:
- Na, ne sírj, nekem sokkal jobban fáj!
A fiúcska bőgve tapogatja meg magát:
- Igen, csak nem ugyanazon a helyen.

- Helló! Mikrohullámú sütőtök van?
- Józsi! Hívd gyorsan a diliházat! Valaki mikrohullámú sütőtököt akar venni!