




Arisztid meg akarja látogatni a barátját, Taszilót, de a bejárati ajtón ki van téve egy tábla:
"Ne zavarjanak, nőzök!"
Másnap Arisztid kérdezi a barátjától, hogy hogy jutott eszébe ilyen táblát kitenni. Azt feleli Tasziló:
- Lakik a szomszédomban egy idős asszony. A múltkor át akartam menni hozzá, hát látom, hogy kiírta az ajtóra: "Ne zavarjanak, hímzek!" Hát, gondoltam, én is írhatok ilyet.
Legközelebb Tasziló akarta felkeresni Arisztidet. Odaér a háza elé, látja, hogy ott is ki van akasztva egy tábla:
"Ne zavarjanak, kézimunkázom!"
Egy autó új tulajdonosa dühösen megy vissza az előző tulajhoz:
- Ez a kocsi egy rossz tragacs! Mielőtt megvettem magától, azt mondja, hogy egyik ámulatból a másikba fogok esni. Ez meg még csak be sem indul.
- Na, látja, ez az első!
A garázsmester leckézteti az új segédjét:
- Mondja csak, hogy kell hozzáfogni egy kocsi lemosásához?
- Hát... először is, megtisztítom a rendszámtáblát.
- Helyes. És miért?
- Hogy nehogy egy másik autót mossak le.
- Hű, de szép új autód van! Honnan szerezted?
- Egy jótékonysági bálon.
- Te nyerted meg a főnyereményt?
- Nem, én szerveztem a tombolát.
Az ezernyi játék, baba és kishajó ellenére az egyik vevőm tanácstalanul állt a játékboltban, és semmit sem talált az unokájának ajándékba.
- Talán egy videokazetta, vagy valami ismeretterjesztő játék? – kérdeztem.
- Nem, semmi ilyet – mondta.
Egy ideig barangoltunk a polcok között, míg egyszer csak valamin megakadt a szeme: egy lézerpisztoly villogó fényekkel és 15 különböző hangeffekttel.
- Ez tökéletes – mondta felragyogva. – A menyem biztos utálni fogja.
Egy városi férfi vidékre megy nyaralni. Egyik hegyi túrája közben rátalál egy csinos kis faházra. Kíváncsiságból odamegy, és bekopog:
- Van itt valaki?
- Igen, itt vagyok – jön bentről egy gyerekhang.
- Beszélhetnék apukáddal? – kérdi a turista.
- Nem, ő elment, mielőtt Anya bejött volna.
- Akkor beszélhetek anyukáddal?
- Nem, ő elment, mielőtt én bejöttem volna.
- Ti sosem vagytok együtt, ahogy egy család szokott? Szeretnék találkozni a családoddal!
- Semmi gond, bármikor szívesen látjuk, de nem itt – mondja a gyerek. – Ez ugyanis a budi!
Egy
birkatenyésztőnek segítségre van szüksége a kosok heréléséhez, ezért felvesz egy
segédmunkást. A munkás francia, magyarul csak keveset beszél, de nagyon jó
munkaerő.
Első nap
sikeresen kiherélnek 14 kost. A francia munkás kidobná az eltávolított
darabokat, de a gazda rákiált:
- Hé, ki ne dobd!
A feleségem megfőzi, meglátod, nagyon ízletes. Mi birkasalátának
hívjuk.
Munka után a
francia segédmunkás meg is kóstolja, tényleg nagyon finomnak
találja.
Következő nap 16
birkát kasztrálnak, és este megint belaknak a
„birkasalátából”.
Harmadnapra
elfogynak a birkák, ezért a gazda hamarabb hazaküldi a segédmunkást a
feleségéhez. Amikor a gazda is hazaér, sehol sem találja a nemrég felvett
francia segéderőt. Kérdi a feleséget, hogy nem tudja hol
lehet?
- Tudod apjuk –
mondja az asszony. – Ez volt életemben a legfurcsább dolog. Megkérdezte, mi lesz
vacsorára. Mondom neki, hogy mivel elfogytak a birkák, ezért ma változik a menü,
és inkább franciasaláta lesz vacsorára. Erre felordított, és úgy elszaladt, mint
a szél!
A pályaudvar melletti étteremben reklamál a vendég:
- Pincér, mi lesz már az ebédemmel? Lekésem a vonatot.
- Ne aggódjon, kérem! Nem lesz az olyan nagy adag.
- Tudod, mi a legnagyobb hibád? Az, hogy folyton mindenkinek igazat adsz.
- Igazad van.
- Jaj, de vékonyan öltöztél! Nem kevés ez a nyári ruha ebben a hidegben?
- A ruha elég lenne, csak a hideg túl sok hozzá.