




Bíró:
- Szóval nemcsak pénzt lopott, hanem órát, gyűrűt, ékszert is!
- Igenis, bíró úr. Engem arra tanítottak, hogy a pénz egymagában nem boldogít.
Pistike és a papája az élet dolgairól beszélgetnek:
- Mond csak fiam, mit tennél, ha találnál az utcán egy tárcát, benne 30 dollárral?
- Adnék neked, meg anyunak egy tízest, a többin meg csokit és játékot vennék.
- Szamár vagy Pistike! Ilyenkor az a helyes, ha szépen visszaviszed a tárcát a tulajdonosának, a címe biztosan megvan valahol a tárcában.
- De miért, papa?
- Hogy az emberek azt mondják, hogy milyen rendes és becsületes gyerek vagy.
- Értem, papa.
- Aztán mond csak fiam, mit tennél, ha egy másik tárcát találnál 2000 dollárral meg egy pár hitelkártyával?
- Hát visszavinném a tulajdonosának, és az emberek az egész városban arról beszélnének, hogy milyen rendes, becsületes család vagyunk!
- Szamár vagy fiam! Ha van 2000 dollárod, akkor már nem kell becsületesnek lenned!
- Pistike, hol a nővéred?
- Bement a szobájába matematikailag.
- Hogyhogy matematikailag?
- Két ismeretlennel.
Két hulla sétál a temetőben, az egyik sírkövet cipel a hátán. Megkérdezi a másik:
- Minek cipeled azt a sírkövet?
- Á, manapság az ember már nem sétálhat az iratai nélkül.
Móricka megy a mutterjával az utcán. Meglát egy 5000-est és megkérdezi anyját:
- Felvehetem?
- Nem - mondja az anyja - mert ami a földön van az szemét.
Mennek tovább, meglát egy 10000-est. Ismét ugyanaz a kérdés, ismét ugyanaz a válasz.
Mennek tovább, az anya elesik és azt mondja:
- Segíts fel, kisfiam!
- Nem, mert ami a földön van az szemét! - mondja Móricka.
- Mondd, papa - kérdezi Ágika. - Mi az angyal?
- Olyan gyalogos, édes lányom, aki a zebrán túl későn ugrott félre...
A vélemény olyan, mint az ánusz: mindenkinek van és senki sem kíváncsi a máséra.
Ha kétségeid vannak, motyogj!
Ha bajban vagy, keress felelőst!
Ha pozícióban vagy, mérlegelj!
Ha elhagyod a termet, biztos lehetsz, hogy beválasztanak.
Az egyetemen a biológiaszertárból kell a bemutató csontvázat átvinni a városi kórház oktatási részlegébe. A feladattal az egyik hallgatót bízzák meg, aki beülteti a csontvázat az autójába, és nekiindul.
Az egyik piros lámpánál aztán észreveszi, hogy a mellette álló autó vezetője döbbenten figyeli az "utast".
A hallgató letekeri az ablakot és magyarázólag mondja:
- Tudja, csak ide viszem, a kórházba!
Erre a másik:
- Utálom ezt mondani, de azt hiszem, már elkésett...