




A kislányomnak, Mélanie-nak egy régi kulcsot adtam játszani.
- És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte. Azt feletem, hogy fogalmam sincs.
Mélanie csodálkozva végigmért, és megjegyezte:
- A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.
Miután sokadik vezetési óráját kezdi, az oktató így szól a szőke nőhöz:
- Sajnos Kit ma sem ért rá, így ma is magának kell vezetnie.
Rendőrségen:
- Asszonyom, meg tudná mondani hogyan nézett ki a támadója?
- Persze hiszen akkor is ezt ecseteltem mielőtt megütött!
A falu nagyszájú legénye erejével henceg a kocsmában. Ábel megunja, s azt mondja neki:
- Fogadjunk százezer lejbe, hogy amit én eltolok talicskával, azt te nem tolod vissza.
- Na fogadjunk!
Kerítenek egy talicskát, s a kíváncsi vendégek kíséretében kivonulnak az utcára.
- Na lássuk! - húzza ki magát a nagyhangú.
- Jól van! - bólint Ábel. - Akkor ülj bele!
Arisztid megáll egy kirakat előtt, és olvasni kezdi a kifüggessztett táblát:
,,AMIT NEM LÁT A KIRAKATBAN, MEGTALÁLJA A BOLTBAN!"
Erre bemegy és azt kérdezi:
- Tessék mondani, a Tasziló itt van?
- Miért lenne itt?
- Mert a kirakatban nem látom...
- Hogy van az mama, - kérdi egy kisasszony a múzeumban, hogy csak a férfi-szobrok vannak fügefalevéllel betakarva?
- Az onnan van, hogy a női szobrokon nem tudta a művész mire akasztani.
A kalauz hazaérkezik munkából, és odakiált a fiának:
- Fiam gyere, rázzad az asztalt, levelet akarok írni!
Én a barátod vagyok. Ez sokmindent jelent.
Például ha te sírsz akkor én is sírok.
Ha te nevetsz akkor én is nevetek.
Ha te kiugrasz az ablakon akkor én újra nevetek.