




Tisztelt Biztosítótársaság!
Ezt a levelet azért írom, mert szeretnék kérésüknek megfelelően bővebb információval szolgálni. A 233. sz. biztosítási kérelem, baleseti űrlap 8. szakaszában a baleset fő okaként azt jelöltem meg, hogy "megpróbáltam egyedül elvégezni a munkát." Levelükben arra mutattak rá, hogy részletesebb jelentésre van szükségük és én úgy hiszem, a következő beszámoló kielégíti kíváncsiságukat.
Szakmámat tekintve légkondicionáló- és fűtésszerelő vagyok. A baleset napján éppen egy hatemeletes ház tetején dolgoztam egyedül. Amikor befejeztem a munkát, megállapítottam, hogy maradt még vagy 220 kilogrammnyi szerszámom a tetőn. Ahelyett, hogy ezeket a szerszámokat tizenkét lépcsőfordulón keresztül kézben cipeltem volna le, úgy döntöttem, hogy egy hordóban fogom őket leereszteni a tetőről, kötél és csiga segítségével. Miután a földszinten rögzítettem a kötelet, felmentem a tetőre. Kilendítettem a hordót és bepakoltam a szerszámokat. Azután lementem a fölszintre, kioldottam a kötelet, és jó erősen tartottam, hogy a 220 kilónyi szerszám lassú leereszkedését biztosítsam. A baleseti jelentés 11. szakaszában láthatják, hogy testsúlyom 60 kg. Elképzelhetik a meglepetésemet, amikor hirtelen felröppentem a levegőbe és lélekjelenlétemet elvesztve elfelejtettem elengedni a kötelet. Szükségtelen említenem, hogy meglehetősen ijesztő ütemben repültem felfelé az épület fala mentén, neki-neki ütődve annak oldalához. A harmadik emelet magasságában találkoztam össze a lefelé zuhanó hordóval. Ez a magyarázata a repedt koponyámnak és a törött kulcscsontomnak. Csak kevéssé lassultam le, és így folytattam az egyre gyorsuló emelkedésemet és meg sem álltam addig, míg a jobb kezem ujjpercei öt centi mélyen bele nem fúródtak a csigába. Ez alkalommal szerencsére visszanyertem a lélekjelenlétemet és meg tudtam markolni a kötelet a fájdalom ellenére. Ezzel egyidőben a hordó nekicsapódott a földnek, aminek következtében kiesett az alja és a benne lévő szerszámok mind kiszóródtak. Így most már üres volt a hordó - és hadd emlékeztessem Önöket a 11. szakaszban megemlített testsúlyomra - elkezdtem nagy sebességgel lefelé zuhanni az épület fala mentén. A harmadik emelet közelében ismételten összetalálkoztam a hordóval, ami éppen felfelé tartott. Ez a magyarázata mindkét törött bokámnak és a hasadásoknak a lábszáraimon. Amikor nekicsapódtam a hordónak, eléggé lelassultam ahhoz, hogy csak három hátcsigolyám, két bordám törjön el, amikor a fölre érkezvén a szerszámokra estem. Sajnálattal jelentem, hogy amint ott feküdtem a földön nagy fájdalmak közepette, ismét elvesztettem a lélekjelenlétemet és elengedtem a kötelet. Ekkor a hordó hirtelen megindult egyenesen felém, egyre gyorsuló, szédítő sebességggel. A hordó leérkezvén, eltörte a medencecsontomat. Sajnálattal kell közölnöm, itt elvesztettem az eszméletemet, és többre nem emlékszem...
Remélem, ez elegendő információ a biztosítótársaságnak. Kérem, fogadják el a fájdalmasan kimerítő magyarázatomat és küldjék a csekket.
Felmérést végeznek a rendőrök között.
A feladat a következő: egy táblában különböző alakú lyukak vannak. Ezen kell áthelyezni a lyukakkal megegyező formájú testeket.
Megállapították, hogy a rendőrök 5%-a ügyes, 95%-a viszont erős.
A cigány fia jön haza az iskolából:
- Képzeld apa! Ma matek volt, a többiek csak kettőig tudtak számolni, én meg háromig! Ez azért van mert én cigány vagyok?
- Nem. Azért mert te okos vagy!
Másnap.
- Képzeld apa ma olvasás volt, a többiek csak az "a" betűt ismerték, én a "b"-t is! Ez azért van mert én cigány vagyok?
- Nem. Azért, mert te nagyon okos vagy!
Másnap.
- Képzeld apa, ma tornaóra volt. A többiek farka csak 2 cm az enyém viszont 20 cm! Ez azért van mert én cigány vagyok?
- Nem. Ez azért van mert te 18 éves vagy, a többiek meg csak 6!!!!
A tanító néni az iskolában mondja a gyerekeknek, hogy ki tud egy rímes verset. Móricka jelentkezik és elkezdi:
- A tengerben áll egy nő, s kezében egy kő, miközben mormolja imáját a víz mossa térdét.
- Hol itt a rím? - kérdezi a tanító néni.
- Nyugi-nyugi semmi aggály, lesz majd rím, ha jön a dagály. - feleli Móricka.
Mórickáék táborba mentek. Mindenkinek jutott ágy, kivéve Mórickának. Így hát gondolt egyet, odamegy a tanítóhoz, és azt mondja neki:
- Tanárnő! Idefekhetek maga mellé? Mert otthon anyukámnak is így szoktam!
- Na jó! De csak itt a táborban! Míg itt leszünk! - válaszolta a tanárnő.
Egy kis idő múlva Móricka újra megszólal:
- Tanárnő! Beledughatom a kisujjam a köldökébe? Mert otthon anyucinak is így szoktam!
- Ok. De ma este ez az utolsó kívánságod!
Fél perc múlva felsikolt a tanárnő:
- DE MÓRICKA! EZ NEM A KÖLDÖKÖM!
- De nekem sem a kisujjam!
- Hogy gazdálkodik a paraszt?
- ???
- A lábán termeli a gombát, a nyakán a retket, a haján a korpát.
A cigány hánykolódik a tengeren. Véletlenül arra megy egy tengerjáró hajó, az egyik matróz éppen kihajol a korláton.
Meglátja a cigány és felkiabál neki:
- Húzzál mán ki!
A matróz csak néz.
A cigány megint felszól.
- Húzzál mán ki!
A matróz megint csak néz.
- Do you speak englis?
- Yes.
- Hát akkor húzzál mán ki!