Vicclap.hu - _Gicca16_ kedvencek

Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:
- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott...

- Hazakísérhetlek?
- Meg, hát!

- Ki kellene már kapcsolódnom! - szólal meg a melltartó.
- Ez eszedbe se jusson, mert tegnap is miattad toltak le! - szól rá a bugyi.

Superman meséli:
- Te Batman, képzeld, ahogy repülök, meglátom a Macskanőt egy tetőn, amint széttárt lábakkal meztelenül fekszik egy napozószékben, s kéjesen vonaglik. Annyira megkívántam, hogy odarepültem, s durr bele...
- S nagyon meglepődött a Macskanő?
- Hát igen ... de közel sem annyira, mint a Láthatatlan Ember...

Egy nő betölti az 50-et, elkölt egy csomó pénzt ránctalanításra, kozmetikára, frizurára, ruhára és amikor úgy érzi, hogy a lehető legjobbat kihozta magából, nagyon föl van dobva, elindul a városban. Először az újságosnál vásárol, majd fizetéskor mellesleg megkérdezi:
- Mit gondol, hány éves vagyok?
- 32.
- 50! És önelégülten távozik.
A McDonaldsban is fizetéskor megkérdezi:
- Mit gondol, hány éves vagyok?
- 30.
- Pontosan 50 vagyok!
Szinte a fellegekben jár, betér a drogériába is valami kenceficét venni és mellesleg megkérdezi:
- Mit gondol, hány éves vagyok?
- 29.
- Ma töltöttem be az 50-et! Madarat lehetne fogatni vele, a buszmegállóban meglát egy öregurat.
- Mit gondol uram, hány éves vagyok?
- Nézze asszonyom, én már 78 éves vagyok, nem jó a látásom, de van egy biztos módszerem, amivel biztonsággal meg tudom határozni a korát. Ha megengedi, hogy benyúljak a melltartója alá, egész pontosan meg tudom mondani a korát.
Erre nem számított a nő, de nagyon furdalta a kíváncsiság és némi vívódás után ráállt. Félrevonultak a bokrok mögé, az öregúr szép finoman becsúsztatta mindkét kezét,
körbejártatta, megemelgette, megtapogatta, a nő már kezdett türelmetlen lenni:
- Na?
- Asszonyom, maga pontosan 50 éves.
A nő nem hitt a fülének.
- Honnan a fenéből tudja ilyen pontosan?
- A McDonaldsban ott álltam maga mögött a sorban.

Rengeteg a női hallgató a teremben, amikor a nőgyógyász előadást tart:
- A kemény pénisztől méhrákot lehet kapni néhány éven belül - mondja.
Mire megszólal az egyik csaj:
- A puhától meg idegbajt, de azonnal.

A kávéházban egy francia fogyasztja a reggelijét: kávé, kifli, vaj és dzsem az asztalon, amikor megjelenik egy rágógumizó, tipikus amerikai férfi és se szó, se beszéd, leül az asztalához. A francia ügyet sem vet rá.
Egy idő múlva az amerikai nem bírja tovább:
- Ti franciák, mindig megeszitek az egész kiflit?
- Persze - morogja mogorván a francia.
Az amerikai kifújja a rágóját, megvárja, míg szétpukkan, majd így folytatja:
- Mi az Államokban csak a belsejét esszük meg - csámcsogja. A héjat konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, kiflit sütünk belőle, és eladjuk Franciaországba.
A francia csak hallgat. Ám az amcsi csak nem hagyja abba a piszkálódást:
- Dzsemet esztek a kiflihez?
- Hát persze! - vakkantja oda a francia.
- Mi nem - mondja az amerikai hangosan kérődzve. - Mi odaát friss gyümölcsöt eszünk reggelire, a héját konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, dzsemet főzünk belőle, és eladjuk a franciáknak.
- És mit csináltok a használt kotonokkal? - kérdezi a francia.
- Természetesen kidobjuk őket! - vágja rá az amerikai.
- Mi nem - válaszol a francia. - Mi összegyűjtjük a gumijainkat,
újrahasznosítjuk, rágógumit készítünk belőle és eladjuk az USÁ-ba.

- Szexuális téren egyre összehangoltabb vagyok a feleségemmel.
- Valóban?
- Igen. Tegnap például mindkettőnknek fájt a feje...

A pópa, a tiszteletes és a rabbi arról beszélgetnek, hogyan kell elosztani a perselyekbe bedobott pénzt.
A pópa:
- Egyharmada az Úré, egyharmada a szegényeké, egyharmada az enyém.
A tiszteletes:
- A fele az Úr házáé, a fele a szegényeké.
A rabbi:
- Én felteszem az egészet egy jó nagy tálcára és fedobom jó magasra, amit az Úr elkap az az övé, ami meg visszaesik az az enyém.