A brit Sunday Express listája az utóbbi évek legnagyobb balfékeiről:- John Bloor véletlenül összekeverte a pillanatragasztó tubusát az aranyér elleni kenőcs dobozával, és véletlenül összeragasztotta farpofáit.- Henry Smith egy lopott hifi berendezéssel érkezett haza, ahol a rendőrség egyből letartóztatta. A tolvaj lebukásához nagyban hozzájárulhatott az a tény, hogy homlokára nagy betűkkel ez volt tetoválva: "Henry Smith". Mint ügyvédje a bíróságon kiemelte: "Ügyfelem nem egy túl brilliáns elme."- Michael Robinson felhívta a rendőrséget, hogy bombával fenyegetőzzön, de sokallotta a hívás díját. Ezért azt kiabálta a rendőröknek, hogy hívják vissza, majd megadta saját telefonszámát is.- Paul Monkton egy rabláshoz olyan menekülőautót használt, amelyen saját neve és telefonszáma félméteres betűkkel volt kiírva.- Julia Carson temetésén az elhunyt egyszer csak felült a koporsóban, és megkérdezte a búcsúztató családtól, hogy mi az ördög folyik itt? A szertartás aztán akár folytatódhatott is volna tovább, ugyanis a lánya az átélt sokktól a helyszínen elhalálozott.- A Margate és Victoria állomás között a zsúfolt vonaton az utasok illedelmesen elfordították tekintetüket, amikor John Henderson és Zoe D'Arcy nemi kapcsolatba lépett, de elkezdtek panaszkodni amikor az aktus végén a pár cigarettára gyújtott.
Tanítónőkre vonatkozó szabályok 1915-ből az USÁ-ból:
1. Nem mehet férjhez, amíg a szerződése érvényes.
2. Nem tarthat férfival kapcsolatot.
3.Este 8 és reggel 6 között kötelező otthon tartózkodnia, kivéve ha iskolai rendezvényen vesz részt.
4. A belvárosi fagylaltosoknál nem tartózkodhat.
5. Nem hagyhatja el a várost, csakis a polgármester engedélyével.
6. Nem utazhat automobilon férfi társaságában, kivéve ha az illető az apja, vagy fivére.
7. Nem dohányozhat.
8. Nem viselhet élnék színű ruhákat.
9. Semmilyen körülmények között nem festheti a haját.
10. Legalább két alsószoknyát kell viselnie.
11. A szoknyája hossza maximum két arasszal érhet a bokája fölött.
12. A tanterem tisztántartása érdekében kötelező:
naponta egyszer sepregetnie,
hetente egyszer felsikálnia a padlót,
naponta egyszer letisztítania a táblát,
reggel 7-kor begyújtania a tanteremben, hogy 8-ra meleg legyen.
Ms. Eleanor Ritchey, a Quaker State Oil társaság alapítójának unokája 1968-ban halt meg. Vagyona 12 millió dollárra rúgott.
Scott Bieber írta az esetről a Trusts and Estates című újságban: "Végakarata szerint a hölgy 1700 pár cipőt és 1200 doboz íróeszközt hagyott az Üdvhadseregre. A maradékot a kutyák örökölték."
A kutyák tényleg kutyák voltak - Ritchey mintegy 150 kóbor kutyát fogadott örökbe.
Amikor az amerikai hazafi, Patrick Henry meghalt, mindenét feleségére hagyta - amennyiben az nem megy újra férjhez. Ha mégis, akkor akkor vissza az egész. "Boldogtalanná tenne az érzés" - magyarázta a végrendeletben - "hogy amiért egész életemben dolgoztam, egy másik ember feleségét boldogítaná".
A hölgy mindezek ellenére újra férjhez ment.
Robert Louis Stevenson, a "Kincses sziget" írója saját születésnapját próbálta egy nőre hagyni, aki mindig amiatt panaszkodott, hogy a születésnapja pont Karácsonykor van. Az időpont egybeesés miatt a karácsonyi ünneplés mindig elnyomta a születésnapot.
Egy francia ügyvéd 10000 dollárnyi pénzt hagyott egy helyi bolondokházára. Az úriember azzal indokolta ezt, hogy "ez csak egy kis hála az ügyfeleim felé".
Az ausztrál Francis R. Lord egyetlen shillinget hagyott a feleségére, hogy az "felülhessen a villamosra, és elmehessen valahová, ahol vízbe fojthatja magát".
Az örökséget sosem vették fel.
Sandra West, egy gazdag 37 éves Beverly Hills-i polgár 3 millió dollárt hagyott bátyjára hogy rendes temetést tudjon neki szervezni. A hölgyet kedvenc selyem hálóingjében és Ferrarijában, az "ülést kényelmes pozícióba állítva" kellett eltemetni. A Ferrarit bebetonozták, nehogy valaki kiássa és elhajtson vele.
Egy amerikai nő mindenét Istenre hagyta. A törvényszék a helyi seriffet bízta meg, hogy felkutassa a kedvezményezettet. Néhány nap múlva a sheriff visszatért, és leadta jelentését, miszerint "az alapos és szorgalmas keresés eredménye szerint Isten nem lelhető fel ebben a megyében".
A híres hasbeszélő Edgar Bergen, 10000 dollárt hagyott az Amerikai Színész Alapítványra - azért, hogy Charlie McCarthy nevű bábuját évente egyszer elvigyék egy előadásra.
Egy bostoni bankban egy leendő bankrabló néhány napos körültekintő megfigyelés után rászánta magát a kitervelt bűntett elkövetésére. Bement a bankfiókba, türelmesen beállt a pénztárnál a sorba, és amikor ő következett, előkapott egy kézifegyvert és elkiáltotta magát: "Bankrablás! Senki se mozduljon!"
A szerencsétlen fickó csak egyetlen apróságra nem figyelt fel: háta mögött a sorban éppen öt felfegyverzett FBI-ügynök állt, akik az ebédszünetükben beugrottak csekkeket beváltani. A bankrablót nem volt nehéz körülvenniük, majd könnyedén lefegyverezték.
Egyébként az FBI irodája két épülettel volt távolabb a banktól.
Egy németországi állatkert megbízott egy hivatásos bohócot a majmok szórakoztatásával. A 45 éves Christina Peter naphosszat játszik a majmokkal. Labdát, papírdobozokat, fadarabokat hoz nekik, és játékos feladatokat ad. A majmok, ha meglátják kedvencüket, örömujjongásban törnek ki.
Az ötlet az állatkerti állatorvostól származik, aki megállapította, hogy a majmok nagyon rossz lelkiállapotban vannak, ezért gyakrabban meg is betegszenek. Jennifer Ringleb állatpszichológus megerősítette, hogy a majmoknak szórakoztatásra van szükségük. A természetben ugyanis egész nap eleség után járnak, az állatkertben pedig csak unatkoznak. Szegény állatok ezért válnak kedvetlenné, sőt, gyakran agresszívek is.
Angliában egy hipnoterapeuta a Jessie nevű papagája segítségével gyógyít.
A betegek pénzükért cserébe a kényelmes kanapén fekve a papagájnak önthetik ki, ami a szívüket nyomja. Raymond Roberts, a madár tulajdonosa szerint a terápia annyira hatékony, hogy míg a betegek a papagájhoz beszélnek, megnyugszanak, és vérnyomásuk lemegy az egészésges szintre.
A terápiának akkora sikere van, hogy Roberts doktor újabb madarak hadrendbe állítását tervezi.
Szerbiában még ma is élő hagyomány, hogy a boldogító "igen" kimondása előtt a vőlegénynek lehetősége van meggyőződni róla, nem boszorkány-e a választottja.
Az ifjú ara egy mérlegen kétszer megmérettik, először seprűnyél nélkül, majd egy seprűnyélre ülve. Ha a második mérés eredménye kisebb, ez azt jelenti, hogy megemelte a lányt a seprűnyél - tehát boszorkány. Van olyan hely, ahol még hivatalos bizonyítványt is kiállítanak a mérés eredményéről.
Persze a legtöbb férfi azt állítja, hogy bizonyítvány nélkül is lehet tudni, boszorkány-e az asszony.
Izraelben egy 48 éves férfi szívinfarktust kapott, miután szállodai szobájában meglátogatta őt egy örömlány. A szokatlan a történetben az, hogy nem az együttlét okozta a heves szívműködést, hanem az, hogy a férfi a saját lányával találta szemben magát.
A lebukott férj felgyógyulása után felesége beadta a válókeresetet, és megfogadta, hogy lányukat pedig jó útra téríti.
Oroszországban új módszerek jöttek divatba a reklám-
szakmában. Üzlettulajdonosok kóbor kutyák szőrére festik cégük logóját. Az ártatlan jószágokat egy kis kolbásszal, parizerrel magukhoz édesgetik, majd festékszóróval befújják őket. A kutyák így élő reklámhordozóként hirdetik a boltot, amerre járnak. Egyesek még attól sem riadnak vissza, hogy a konkurencia által már befestett kutyát egy újabb réteg festékkel lássák el.
New Yorkban egy hivatásos Mikulás, Brady White nagy összegű biztosítást kötött hófehér szakállára a Lloyd's Biztosítótársaságnál. White úr rendszeres látogatója több híresség otthonának, többek között Pamela Anderson, Kirstie Alley és Rene Russo gyermekeinek is ő viszi az ajándékokat. Egy riportban elmondta, milyen veszélyes foglalkozás az övé, mivel a gyerekek gyakran megtépik, ráncigálják a szakállát.
A biztosító így nyilatkozott: "White úr egy magasan kvalifikált előadóművész, akinek természetes szakálla nagy érték. A mi biztosítónk pedig éppen ilyen esetekre szakosodott. Álszakállal hogyan is lehetne hiteles, hisz a színészek gyermekei maguk is sokat tudnak a jelmezekről."