nagggyon jó :-D
valahol a neten fenn vannak a régi Schönherz Qpák feladatai? Eszméletlen (néha a szó legszorosabb értelmében) bulik voltak :-)
Ez a mondat inkább az idősek szájába való... :)
Tényleg szép képek. Nappal nem látni ilyen szépnek.
Villanymérnök nevelde. :) (Schönherz)
Az emlékek sok mindent megszépítenek :-)
Életem legszebb évei voltak :-)
Én valahogy nem láttam a valóságban is ilyen szépnek a várost, de ezek szép felvételek. :)
Fiatalság, bolondság (és szerelmi félvakság). :)
Valóban :-)
Visszaidézi boldog egyetemista ifjúságomat átsétált, átdumált szerelmetes éjszakákkal.
Ez egy kicsit szerényre sikerült, de azért az vagy. :D
három hibával egyszerűen csodálatos vagyok :-)
lehet, hogy csak a kollegina hangja búgott :-)
vagy kihangosítóval telefonált a kollegina, ami megmagyarázza a súgást is(bár nem értem mit ért ezalatt)
Köszi, nem szoktam nagyokat harapni. :P
Remélem, nem éppen evés közben voltál. Bocsánat, ha mégis.
A falnak is füle van. Nem véletlen a mondás. :)
hackney: Szerintem NevemTeve felvetése a legvalószínűbb. (munkahelyi pletyka) Ne aggódj, én nem hallgatlak le, csak elgépelés volt. És nem Freud-i. :P :)
A pesszimista mondásokhoz hadd tegyek hozzá egyet én is! "Az élet egy sz.rosszendvics, és minden nap egy újabb harapás."
Háát! Rövid az élet de legalább sz*r! És nem vidámpark hogy mindenkinek jó legyen! Ennyit erről... De mostmár mind1! Köszönöm a hozzászólásotokat. Rendik vagytok nagyon. De mostmár használjuk arra az oldalt ami és viccelődjünk...
Tapasztalataim szerint mindig a legegyszerűbb megoldásra célszerű gondolni. Vagy a kolléganőnek járt el a szája, vagy a fal volt papírból...
Hát ez igaz! de ha otthon beszélek akkor ez nem jó, mert nem élek egy lakásban a főnökkel! De hogy tényleg ne rébuszokban "beszéljek". Az a lényeg hogy a céges telefon (több van) ingyen van egymás között. És a kolléganőmmel ki is szoktuk használni. Tény és való, ha mi beszélünk "súg" a telefon mint állat sokszor alig halljuk egymást. Érdekes módon másnál tiszta a vonal. A hétvégén pedig olyan dolgok tudódtak ki, magánjellegű kényes dolgok, amit csak ezekben a beszélgetésekben mondtam el. Mondhatni szóról szóra visszahallottam. Számon is kértem a bizonyos kolléganőt aki tagadja hogy bármit is mondottvolna, de hát ugyebár azt mondd amit akar. Éppen ezért a büdös életbe nem bízom benne. na a sztori röviden ennyi.
Volt egy kollégám aki kicsit üldözési mániás volt, sokszor hangoztatta, hogy őt lehallgatják (szerinte a kommunisták), mi meg sokszor elmondtuk neki, hogy csak az irodai falak túl vékonyak és az ő hangja túl áthat(ol)ó... de nem hitte el. :)
Jah, és gradU! Ezek után már oly mindegy. Engedélyezem hogy te is lehallgass... :P :DDD