Vicclap.hu - humoros dolgok archívum, 871 . oldal

- Elvtársak! - mondja a szónok az ötvenes években egy szovjet faluban. - A szovjet technika a csodákat is képes megvalósítani... A következő ötéves terv végire minden szovjet családnak saját repülőgépe lesz!
- Minek az nekem? - szól bele az egyik hallgató.
- Hogy minek? Gondold meg, Kuzmics elvtárs! Például meghallod a rádióban, hogy Kazányban lekvárt osztanak. A következő percben már repülőre ülsz, és sorban állhatsz lekvárért!...

Három számítógépnek felteszik a kérdést:"Miért nincs hús?"
Afrikai: "Mi az hogy hús?"
Kapitalista: "Mi az hogy nincs?"
Kommunista: "Mi az hogy miért?"

Az aggresszív malacnak leesik, hogy porszívóznia kéne, de nincs porszívója. Elindul a medvéhez, s útközben morfondírozni kezd:
- Ez a medve olyan fösvény, vajon ideadja-e azt a porszívót?
Megy tovább, meg tovább durálja magát, eltűnődik:
- Az a medve olyan zsugori állat, vajon ideadja-e azt a porszívót?
Megy tovább, megint filózni kezd:
- Rohadt smucig medve, egy láda sör, hogy nem adja ide azt a kurva porszívót!
Még öt méter, újabb adag filozófia, majd amikor a medve háza elé ér, bekiabál:
- Tudod mit medve? B....d meg a porszívódat!

Egy BMW 130 km/h a mellettem levő sávban. A nő a kormány mögött egészen közel hajol a tükörhöz és festi a szemét. Egy pillanatra nem néztem oda, csak hirtelen azt vettem észre, hogy a kocsijával jön át az én sávomba. Annak ellenére, hogy egy meglehetösen férfias ember vagyok, mégis annyira megijedtem, hogy kiesett a kezemből a borotvám, amelyik kiverte a másik kezemből a szendvicsemet.
Miközben megpróbáltam a térdemmel az autómat a sávban tartani, leesett a telefonom a fülemről, bele a lábam között lévő forró kávémba. A kávé kifolyt, megégette a legértékesebb testrészemet és megszakított egy nagyon fontos beszélgetést.

Jaj! Utálom, ha nők autót vezetnek!

- Hány iraki kell 1 Scud rakéta kilövéséhez?
- 3.. 1 betölti , 1 kilövi , 1 pedig hazaszalad és megnézi a CNN-n, hogy hova esett.

Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse vette fel a telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte: - Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.

Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévö repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.

Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az emberrel a halál után.
A fiúk a szertartás alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem. Négy éves fiam hangosan megszólított:
- Mami!
- Tessék - suttogtam.
- Mi van a dobozban?

Hároméves lányom egész nap rosszalkodott. Amikor végre eljött a lefekvés ideje, határozottan leszögeztem:
- Belebújsz a pizsibe, megmosod a fogad, és aztán olvasok neked egy, de csak egy mesét. Utána lámpaoltás!
Odabújt hozzám, karját a nyakam köré fonta, és az ő édes kis hangján azt mondta:
- Mami, a vasárnapi iskolában olyan kisfiúkról és kislányokról tanultunk, akiknek nincs anyukájuk meg apukájuk.
Azt hittem, szigorúságom ellenére mégis értékeli, hogy én vagyok neki. Már kezdtem elérzékenyülni, de suttogva hozzátette:
- Talán lehetnél az ő mamájuk.

Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!"

Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom karjára vette a kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
- Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!