




Egy alak a kasszánál áll a kígyózó sor végén. A mellette lévő sorból rá-rá pislant, mosolyog, nevetget egy szőke bombázó. A fickó nem bírja tovább és kedvesen hozzászól:
- Nem ismerjük mi egymást valahonnan?
- Nem vagyok benne biztos, de szerintem az egyik gyerekem apja lehet.
A fickónak eszébe jut az egyetlen eset, amikor hűtlen volt:
- Úr Isten! Ön az a sztriptíztáncosnő, akit a legénybúcsún a csocsó-asztalon dugtam meg a haverjaim szeme láttára, miközben az Ön barátnői nedves zellerlevéllel vertek és egy uborkát dugtak a s....be?
- Nem. Én a fia angoltanárnője vagyok...
Amikor még a Tesco áruház békéscsabai üzletében dolgoztam, egy alkalommal, bokros teendőim közepette arra lettem figyelmes, hogy valaki megráncigálja a pulcsim alját (még márciusban is Boldog Karácsonyt! feliratú pulóvert viseltem, mert nem kaptam másikat, de ez részletkérdés). Szóval valaki megcibálta a pulcsimat, ám mire hátra fordultam nem láttam senkit, illetve egészen addig nem, míg le nem pillantottam. Egy maszatos képű, ötéves forma gyermek hüppögve kérdezte:
- Bocsánat, hol lehet bemondatni, hogy elvesztem?
Hja kérem, a rutin.