




Az egyik barátom két éve vállakozásba fogott, nyitott egy üzletet. A múltkor találkoztam vele, és érdeklődtem, hogy megy a bolt:
- Azt hallottam, hogy minden vállalkozásnál az első év a legnehezebb. Igaz ez?
- Igen, tavaly elég keményen kellett melózni, de most már olyan jól megy, hogy csak fél napot dolgozom.
- De jó neked! Lehet, hogy én is belevágok valamibe.
- Még az az előnye is megvan, hogy te magad döntheted el, hogy a napból melyik 12 órát dolgozod le.
Belép egy férfi a kocsmába, sántítva, karja felkötve, orra eltörve, arca tele sebekkel. Megszólítja az egyik ismerőse:
- Mi történt veled, haver?
- Összeverekedtem Kovács Pistával.
- Ne mondd! Puszta kézzel így elintézett?
- Nem, egy lapát volt a kezében a szemétládának, azzal ütött, ahol ért.
- Hát neked semmi nem volt a kezedben, hogy megvédted volna magad?
- De, volt. A feleségének a melle. Szép formás, de védekezésre nemigen alkalmas.
Először elfogyaszt az ember egy pohár italt. Aztán az ital elfogyaszt még egy pohár italt. Végül az ital elfogyasztja az embert.
- F. Scott Fitzgerald
A francia nyulaknál hatalmas a hullási arány, ezért konferenciát hoznak össze, ahol megállapítják, hogy már mindössze két kannyúl él egy eldugott Bretagne-i erdőben – az apa és fia. A nők gyorsan határozatot hoznak, hogy a kihalás megakadályozására a két nyúlnak végig kell menni minden lánynyúlon.
A kiskölyök rohanna is a hosszú sorban felállt lányoknak, de az apa megállítja.
– Édes fiam, mi francia nyulak vagyunk, nálunk az udvariasság az első. Figyeld
mit csinálok, és csak ha tökéletesen megtanultad, akkor gyere utánam.
Az apa odamegy a sor elejére, meghajol az első nyúllány előtt:
– Bonzsúúúr, madam. – A lány csinál egy pukedlit, majd nekilátnak. A végén a papa meghajol: – Merszi, madam!
Megy a következőhöz. Meghajlás. Bonzsúúúúr, madam! Pukedli. Kupak.
Meghajlás. Mersziii, madam!
A kisnyúl ott toporog, gyakorol, majd nekirohan a sornak, és a következőt
hallani: Bonzsurmadam, merszimadam! Bonzsurmadam, merszimadam!
Bonzsurmadam, merszimadam! Bonzsurpapa, PARDONPAPAAA! Bonzsurmadam, merszimadam...
Egy buszmegállóban egy férfi beszól a nyitott ajtón a vezetőnek:
- Mondja, mennyibe kerül a jegy innen a vasútállomásig?
- 60 cent - mondja a sofőr.
A férfi nem száll fel, hanem fut a busz után. A következő megállóban utoléri, és amikor nyílik az ajtó, megint beszól a vezetőnek:
- És mondja, innen mennyi a jegy?
- 90 cent - feleli a sofőr. - Az állomás a másik irányban van.
Egyik délelőtt megkérdeztem a feleségemtől, nem látta-e az aznapi újságot. Azt felelte:
- Belecsomagoltam a szemetet, drágám.
- De hiszem még nem is láttam.
- Nem veszítettél sokat. Tudod, csak néhány tojáshéj, egy kis narancshéj, meg kávézacc volt benne.
Az egyik gyógyszertárban óriási robbanás történt. Kijöttek a tűzoltók, a mentők, a környékbeliek is odasereglettek. Az épületből füst és korom szállt ki, az összetört üvegajtón kitámolygott a patikus megfeketedett köpenyében. Odalépett egy idős nénihez, aki ijedten ácsorgott a bejárat mellett:
- Kérjen egy új receptet az orvosától, de mondja meg neki, hogy ne kézzel írja, hanem nyomtassa ki!
A cégvezetőt meglátogatná egy barátja az irodájában, de helyette csak egy gyönyörű robot titkárnőt talál ott. Elmondja, miért jött, mire a robot azt feleli:
- Az i-gaz-ga-tó úr saj-nos kór-ház-ban van, és még jó i-de-ig nem jön dol-goz-ni, de ha ó-hajt-ja, a-zért ki-szol-gá-lom. Ha a bal mel-le-met nyom-ja meg, ká-vét ho-zok, ha a job-bot, ak-kor te-át.
A hapsinak igencsak tetszik a szép robotnő, és nem tud uralkodni magán, benyúl a szoknyája alá, de ordítva kapja vissza a kezét. Erre megszólal a robot:
- A lá-bam kö-zött a ce-ru-za-he-gye-ző van, e-gyéb-ként a fő-nö-köm is e-zért van be-teg-ál-lo-mány-ban.
Az orvosom azt mondta, hogy paranoiás vagyok... Na jó, tulajdonképpen nem mondta, de szerintem azt gondolta.