Vicclap.hu - humoros dolgok archívum, 4056 . oldal

Arisztid és Tasziló oroszlánvadászatra indultak. Arisztid elmegy fölverni a sátrat, Tasziló meg vadászni. Elvéti a lövést s iszkol az oroszlán elől, elbújik egy fa mögé. Az oroszlán berohan Arisztidhez a sátorba, Tasziló meg nagy hegykén bekiált:
- Arisztid barátom, fogd le az oroszlánt, én addig hozom a másikat!

- Hogy hívják a megfélemlített medvét?
- Megder Medve.

- Ki készít fából fejfedőt?
- ???
- A kalap-ács.

Iskolában:
- Van házid?
- Aha!
- Akkor önts!

Férfi vagyok, tehát horgászom. Teljes szívemmel vállalom. És a rágalmakat ezennel, a nőkből - nejemből, anyósomból - álló családi rögtönítélő bíróság előtt egyszer és mindenkorra visszautasítom.

- Először is: nem igaz, hogy vagyonokat költök a hobbimra. A harmincezer forintos spéci karbonszálas botom igenis középkategóriás! A haverom az irodából sokkal drágábbat vetetett magának a névnapjára. A horgászkészletem és az úszóim is több ezer forintot érnek, ez igaz: De akkor már tegyük mellé azokat a számlákat, melyeket a statáriális ítélőszék havonta költ kozmetikumokra, hogy ne is beszéljünk a harisnyákról! Sosem értettem, hogy miért kell egy harisnyát első lakalommal kiszakítani. Rejtély!
- Másodszor: Nem vagyok alkoholista. Igaz, hogy rájárok a sütőrumra, de nem belsőleg használom. A csaliba gyúrom. Abba a keverékbe, aminek a receptjét én kísérleteztem ki, és csak én ismerem. Ez az én saját titkos fegyverem. A Módszer! Hogy egyelőre nem elég hatásos, arról nem tehetek. Néhány hónap fejlesztés, és megtalálom az ideális keverési arányt, aztán akkor majd nézhettek. Egyszer még büszkék lesztek rá, hogy benne van a rumotok a receptemben!
- Harmadszor: visszautasítom, hogy teljesen a horgászásnak élek. Az persze igaz, hogy hétvégente nem sűrűn kerülök elő, de mindig felajánlom, hogy tartsatok velem. Csak hozzatok szúnyogriasztót, bújjatok gumicsizmába, keljetek fel reggel ötkor és ássatok gilisztát a kert végében. Hogy ez unalmas program? Érdekes a Záray Márta kijárt a Vámosi Jánossal. Nem igaz, hogy ingerült vagyok, ha horgászom. Egyszerűen nem szeretem, ha zavarnak. Mint ahogy azt sem, ha beszélnek a vízparton. Miért nem lehet megérteni, hogy a halak értik az emberi beszédet? És ha már ott vagytok, miért nem segítetek inkább, és miért nem tűzitek fel a csontit a horogra? Miért? Miért...??? Még hogy én ingerült; hol egy Xanax?
- Horgászáskor önveszélyes volnék? Ez így ebben a formában nem igaz. Amikor télen jégtömbbe fagyva hoztak haza, mert beszakadtam a lékbe, és hősugárzóval meg hajszárítóval ébresztettetek fel; továbbá a múlt heti eset, amikor léket kapott a csónak, és az iszap majdnem elnyelt, és már csak egy üreges nádszálon át tudtam lélegezni; nos ezek apró kis balesetek, bármelyik horgásszal előfordulnak. Hogy mondjak rá példát? Izé... Most egy sem jut az eszembe.
- Notórius hazudozó vagyok?
Durva csúsztatás. Igenis a tavalyi harcsám legalább öt kiló volt, csak a mérleg, amin lemértük, éppen nem mért rendesen. Biztos kinyúlt a rugója. Hogy lecsökkent a hal körül a gravitáció? Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Miért nem indultok a humorfesztiválon? Na jól van. Azt hiszitek, megadtátok a kegyelemdöfést. Szóval szökőévenként egyszer fogok halat?
Vegyétek tudomásul, az a hal is számít, amelyik elszakítja a damilt és elviszi a szerelést, sőt, az is, amelyik megszökik a szákból.
És igen az is, amit néha titokban a boltban vásárolok. Csak miattatok, hogy örüljetek.