




Ez a történet a kommunizmusban játszódik.
Ugyanis ebben az időben kötelező volt minden brigádnak megjelenni legalább egy alkalommal színházban, moziban...
Így hát a hónap végén a brigád nagy viáaba bonyolódott: "Hova is menjünk a hétvégén?" /kulturálódni/
A brigádvezető megszólal:
- Menjünk moziba!
A brigád felháborodva morog, a múlt hónapban is ott voltak, s azóta nem játszanak új filmet.
Mire egy hang a brigádból:
- Menjünk színházba!
Erre egy újabb hang:
- Inkább múzeumba!
- Vagy inkább koncertre!
S ekkor egy újabb dolgozó ajánlata hangzik fel:
- Menjünk OPERÁBA!
Persze ekkor a brigád legcsendesebb dolgozója, Gazsi felugrik s könyörögni kezd.
- No de kedvös elvtárs urjak, csak eztet ne tögyék velem! Én mindön hónap végén megyek operába az assonnyal.
Ekkor megkérdezi tőle a brigádvezető:
- Hogy, hogy Gazsi?
- Hát úgy, kedves elvtárs urjam: haza megyek s az assony így kezdi:
"Gazsi! Aida pénzt!
Mire én:
- Egy nagy Faust!
- Nem lesz este Tosca!
Újra én:
- De lesz Verdi a pofádra!"
- Szörnyű, ha belegondodolok, hogy a feleségem három hét múlva hazatér!
- Mióta van távol?
- Holnap utazik.
Temetési menet az úton. Az egyik járókelő megkérdi a temetési menet végén kullogót:
- Ki halt meg?
- Nem tudom pontosan - feleli az. - De azt hiszem, az, aki a koporsóban fekszik.
Két rendőr beszélget:
- Te mivel eszed a tésztát?
- Rádióval.
- Hogy-hogy?
- Tudod, az asszony mindig megkérdezi, hogy: kérsz rá diót?