




Azoknál a nőknél, akik horkolnak, nagyobb a valószínűsége a magas vérnyomás és szívbetegségek kialakulásának.
A bőgő álljon a hasadba és a rák pengesse!
A Doszpot Péter rajzoljon körül!
A hátad legyen elöl!
A kannibálok mondják rád, hogy jó ember voltál!
Akkor legyen áramszünet, amikor a szívedet műtik!
A kukac álljon a talpadba!
A ló nyalja meg azt a meztelen szemedet!
Anyádék is inkább mentek volna moziba...
A pék rakjon tele!
A szél kuszálja össze a lábaidat...
A villamos szabja rád a rövidnadrágodat!
Az Isten pofozza rád a temetőajtót!
Hívjon az öcséd Apunak!
Hogy kapna be a fogaskerék!
Hogy sírva adják rád az inget!
Inkább a lepedőn száradtál volna meg!
Inkább a nyakadat vágták volna el a köldökzsinór helyett!
Legyen száz gyűrűd, de ujjad egy se!
Mengele legyen a háziorvosod!
Simuljon ki az EKG-d!
Téged is inkább a Nap keltett volna ki...
Hogy neveznének el betegséget rólad!
A holló játsszon a szemeddel!
Hogy folytál volna le apád lábán!
Olyan lázad legyen, hogy a családodat melegen tartsa.
Hogy szőjön valaki norvégmintás pulóvert a testszőrzetedből!
A rák egye ki a bendődet!
Annyi esélyed legyen, mint Szálasinak a népbíróság előtt!
Hogy szárítsam meg a gatyámat a keresztfádon!
Hogy mindenki nevessen, csak te vigyorogj!
A hangyák kubikozzák ki a májad!
A bőr hűljön a fogadra!
Hajoljon föléd a boncmester...
A nyüvek adjanak neked jóéjt-puszit!
Egyik vasárnap a szüleimhez készültünk ebédre, amikor a 15 éves lányom elém állt egy hihetetlenül mini szoknyában.
- Kislányom, nem túl rövid ez a szoknya? - kérdeztem tőle.
- Ugyan már, anyu! - felelte egy vállrándítással.
Amikor megérkeztünk a nagyiék házához, anyám a kapuban várt minket. Mindenkit megölelt, és amikor én kerültem sorra, megállt előttem, kritikus szemmel rám nézett, majd megkérdezte:
- Mondd, kislányom, nem túl mély a blúzod kivágása?