




A feleség nagyon szomorú és aggódik, mert az anyja súlyos betegen fekszik a kórházban. Míg dolgozik elküldi a férjét, hogy nézzen utána, hogy van az anyja.
Alig egy óra múlva hívja a férje telefonon, kérdi a feleség:
- Hogy van a mama?
- Anyád bármelyik pillanatban hazaengedhetik.
- Micsoda? A mama már jobban van? És hazaengedik az intenzív osztályról? Mi történt, mesélj!
- Nem tudom, még csak be sem engedtek hozzá. Ebben az állapotban tilos a látogatása. Részleteket sem közöltek, de az főorvos azt mondta, hogy készüljek fel a legrosszabbra.
- Miért keverik az USA-ban jobbra, a Szovjetúnióban balra a kávét?
- ???
- Hogy elolvadjon benne a cukor.
- Hé, mit csinál? -üvölt a beteg a fogorvosnál. - Ez nem a fájós fogam!
- Nyugalom, - mondja az orvos - arra is sor kerül.
Egy professzor szerette zavarba hozni a vizsgázókat. Azt kérdezi az egyik medikustól:
- Mit gondol, mennyi ideig tud egy kísérleti majom agy nélkül életben maradni?
A vizsgázó eltűnődik.
- Bocsánat... hány éves is ön, professzor úr?
Svédországban egy buszsofőr elhatározta, hogy kijátsza a közlekedési vállalat tilalmát, mely a rövidnadrág viselésére vonatkozik, és női ruhában ült volánhoz. A nyár Svédországban is túl meleg ahhoz, hogy a buszvezetők egyenruhát viseljenek. A cég nem engedi meg a sofőröknek, hogy sortot hordjanak. Mathew Lundgren szerint ő megtalálta az ideális megoldást: női ruhába öltözve jár a munkahelyére. A szabályok ezt nem tiltják. A közlekedési vállalat vezetője elmondta, hogy meglepődött ugyan Mr Lundgren öltözékén, de nem tesz ellene semmit, mert ő sem akarja áthágni a szabályokat.
- Apu! Mi az a monológ?
- Hát, az tulajdonképpen egy beszélgetés anyád és én köztem.
Kovács öltönyt vesz az áruházban. Amikor felpróbálja, észreveszi, hogy a zakó egyik ujja rövidebb a másiknál. Az eladó felvilágosítja, hogy nem a ruhában van a hiba, hanem őbenne: húzza csak föl a bal vállát a füléig, a jobbot pedig eressze le, ahogy csak tudja, s lám, máris úgy áll a zakó, mintha ráöntötték volna...
Kovács már-már megnyugszik, de fölfedezi, hogy a nadrág egyik szára ugyancsak rövidebb a másiknál. Az eladó rászól: tolja csak ki a csípőjét bal felé, a jobb lábát pedig jól rogyassza be térdben. Lám, máris egyenlő a két nadrágszár hossza!
Kovács fizet és boldogan vonaglik haza az új öltönyben. Szembe ön vele két ruhagyári szakember.
- Látod, öregem, szól az egyik büszke mosollyal, ilyen fejlett a magyar konfekcióipar! Már az ilyen kriplikre is tudnak kifogástalan öltönyöket gyártani!