Vicclap.hu - humoros dolgok archívum, 2509 . oldal

Amit szívesen mondanál néha a munkahelyeden:

- Aha. . . úgy tűnik, az elb@szás tündére megint erre járt...
- Nem tudom mi bajod, de fogadok, hogy jó nehéz kiejteni.
- Mit szólna ahhoz, hogy soha? A soha elég gyors lesz?
- Látom, úgy döntött, hogy a nyilvánosan szégyeníti meg önmagát.
- Kedvesebb leszek, ha Ön okosabb lesz.
- Úgy tűnik, magyarul beszél, de egy szót se értek belőle.
- Nem vagyok magamnál. Kérem, hagyjon üzenetet.
- Kedvelem Önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
- Örökké őrizni fogom az Önről alkotott első, téves elképzeléseimet.
- Ön igazolja az idegenekkel szembeni természetes bizalmatlanságomat.
- Van elég tehetségem és kreativitásom, csak szarok az egészre.
- Már most próbállak elképzelni ragtapasszal a szádon.
- Csak mert senki se ért meg, még nem vagy művész.
- Az Ön valósága és az enyém közötti bármilyen összefüggés teljesen véletlenszerű.
- Sajnálom, de a hatalmamat csak jóra használhatom.
- Ez valóban logikusan hangzik. Ideje emelni a gyógyszeradagot!
- Ki, én?! Én itt csak szobáról szobára vándorolok.

Egyik napon a kígyó biciklivel jön lefele a dombon, és arra megy a nyuszika, és ezt mondja neki:
- Kígyó! Te nem is tudsz biciklizni!
- Ja!
Puff!!!

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
* Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
* Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
* Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
* És azután? - kérdezi a halász.
* Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
* Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
* Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
* És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
* Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
* És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
* Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Apróhirdetés egy skót újságban:
Egy 5 fontos bankjegy elveszett. A megtalálónak jutalom.

- Mi a különbség a nő és a hurrikán között?
- Semmi, mindkettő amikor jön meleg és nedves, amikor meg megy viszi a kocsit meg a házat.

A részeg a villanyoszlopot rázza:
- Engedjenek be!
Odalép a rendőr, megkérdi:
- Mit csinál itt, jóember? Be akar menni?
- Hát persze, de nem engednek be!
Felnéz a rendőr:
- Pedig itthon vannak, ég a villany!

- Mit csinált veled a doktor bácsi? - kérdezi a beteg Pistikét a szomszéd néni.
- Tulajdonképpen semmit - gondolkodik el a gyerek. - Csak megfogta a csuklómat, és megnézte, hogy jól jár-e az órája.

- Nézze, véleményem szerint ön nem szenved nagyzási hóbortban, megalomániában vagy szerepzavarban. Önnek szerintem nincsenek identitás problémái.
- Értem, de megkérném, hogy álljon fel a székemből és feküdjön át a díványra, hogy folytathassuk a terápiát.

Nem vagyok olyan normális, mint amilyennek látszom
Woody Allen - amerikai színész

Kovácsné bejelenti a rendőrségen, hogy eltűnt a férje. Óránként telefonál, hogy van-e már valami eredmény.
Egy alkalommal az ügyeletes tiszt így biztatja:
- Jó hírem van asszonyom, már majdnem megvan a férje.
- Hogyhogy majdnem???
- A kabátját és a cipőjét már megtaláltuk a Lánchídon.