




A lovag keresztes háborúba indul. Előbb azonban szépséges, fiatal feleségére erényövet csatol, hogy megóvja minden kísértéstől. A kulcsot átadja legjobb barátjának, hogy gondosan őrizze meg. Felnyergeli lovát, s elindul. Fél órával később, vágtató lovon, barátja utoléri, és a sietségtől elfúló hangon mondja:
- Állj meg, Tankréd! Rossz kulcsot adtál!
Karfiolné fekszik a nyugágyban, s nézi, hogy a férje hatalmasat ásít.
- Ha már úgyis nyitva van a szád - mondja -, hívd ide a gyereket!
Az amerikai férj meséli.
- A feleségem egy texasi farmon nőtt fel. Én viszont kaliforniai vagyok. Világéletemben csak úsztam és szörföztem. Higgyétek el, amíg a feleségemet meg nem ismertem, nem is láttam tehenet.
- Ki írta a Toldit?
- Tanár úr, kérem, nem én írtam.
- Na megállj, te haszontalan, holnap küld be apádat!
Másnap jön a papa:
- Kérem az ön fia egy szemtelen, pimasz, csavargó. Azt kérdeztem téle, ki írta a Toldit, és ő azt felelte, hogy nem ő írta.
- Nézze, tanár úr, az én fiam csintalan, rossz gyerek, de hazudni nem szokott. Ha azt mondja, hogy nem ő írta, a Toldit, akkor mérget vehet rá, hogy nem ő írta.
A mozgáskorlátozott székely parasztbácsi henceg a falubeli kocsmában.
- Hohó, az én földem akkora, hogy egy nap altt se bírom bejárni!
Kovács, kék-zöld foltokkal, hiányos fogsorral állít be a munkahelyére:
- Képzeljétek - meséli a kollégáknak - tegnap este nem ismert meg a kutyám, amikor a kocsmából hazamentem. Nekem ugrott és jól ellátta a bajom.
A társai összenéznek, s az egyikük így szól:
- Te Kovács, én elválnék az ilyen kutyától...
Két székely atyafi nézelődik a vásár után a brassói Fekete templom körűl.Csodálják az öreg építményt,megnézik a Honterus-szobrot, majd távolról nézik a tömött tornyot, melynek ablakain át jól látszik a nagyharang.
- Mondja, bátya - szól a fiatalabbik - hogyan kerülhetett az a hatalmas harang a toronyba?
- Hát hogyan másképp , mint csengettyű korában?