




A szempillaspirált T. L.Williams amerikai kémikus találta fel. Korábban a nők szempillájukra Vaselint és szénport kentek, hogy sötét és dús legyen.
Egy multicéghez felső vezetői posztra jelentkezik három férfi: egy mérnök, egy fizikus és egy ügyvéd. Először a mérnök megy be az interjúra, és hosszú-hosszú kérdéssorozat után legvégül megkérdezik tőle:
- Mondja, mennyi kettő meg kettő?
A mérnök elkezd gyorsan magában számolni, és megfontoltan kijelenti:
- Négy.
Kimegy a szobából, a következő alany a fizikus. Őt is hosszasan faggatják, végül felteszik neki is a kérdést:
- Mennyi kettő meg kettő?
A fizikus kér egy kis gondolkodási időt, elővesz a táskájából néhány szakkönyvet, átlapozza, méreget, töpreng, számol, majd megválaszolja a kérdést:
- Négy.
Harmadiknak az ügyvédet hívják be. Őt is alaposan kikérdezik mindenről, és mielőtt elengedik, tőle is megkérdezik, mennyi kettő meg kettő.
Az ügyvéd feláll, körbejár a szobában, benéz minden sarokba. Kinéz a folyosóra, nincs-e ott valaki. Felemeli a telefonkagylót, nincs-e benne lehallgató készülék. Aztán közel hajol a kérdezőkhöz és suttogva kérdezi:
- Mit szeretnének, hogy mennyi legyen?
Mikor a nagymamám nyugdíjba ment, elhatározta, hogy végre megtanul zongorázni, mivel egész életében erre vágyott. A következő szülinapjára nagypapa vett is neki egy zongorát.
Mikor legközelebb ellátogattam hozzájuk, kérdeztem nagypapától, hogy hogy halad a nagyi a zongorázással.
- Á, nem ment neki túl jól, ezért rábeszéltem, hogy cseréljük ki a zongorát egy klarinétra. - felelte.
- Miért pont klarinétra? - kérdeztem.
- Mert akkor nem tud közben énekelni.