




Az optimista és a pesszimista beszélget. Azt mondja az optimista:
- Ha ez így folytatódik, hamarosan mind mehetünk az utcára koldulni.
Mire a pesszimista:
- Na jó, de kitől?
- Professzor úr, kérem, az orvosa van itt.
- Most nem érek rá, ne zavarjon senki!
- De mit mondjak neki?
- Mondja azt, hogy beteg vagyok.
- Egy különösen kemény
vihar betörte az ablakunkat. Elmentem az üvegeshez, és vettem egy pótlást, nem
kevés pénzért.
- Kívánja, hogy
segítsek kicserélni? – kérdezte az üveges.
- Á nem – feleltem. –
Elboldogulok egyedül is.
Azonban nem így
történt, a szerelés közben elejtettem az üveglapot, ami természetesen darabokra
tört.
Lógó orral mentem
vissza az üvegeshez, aki fapofával vágott nekem egy másik darabot, amiért
ugyanazt a komoly összeget kérte el.
- Azt hittem, hogy
másodjára kapok valami engedményt – mondtam neki
szemrehányóan.
- Komoly engedményt
adtam.– felelte mosolyogva – Ugyanis nem röhögtem hangosan,
nemde?