Vicclap.hu - humoros dolgok archívum, 1385 . oldal

A cigány lóval érkezik a kocsma elé kiköti az állatot, maj bemegy a borozóba. Lehajt egy pofa sört, kimegy, de a lovát nem látja sehol.
Így hát visszamegy a kocsmába és azt mondja:
- Ha nem adják vissza a lovamat úgy teszek, mint idesapám.
Hú! Erre megijednek az emberek és visszaadják a lovát.
Másnap ugyanez megtörténik, megint visszakapja a cigány a lovát.
Harmadnap megint visszahozzák neki a lovat, de megkérdezik tőle:
- Jó-jó, itt van a ló. De árulja már el, mégis mit tett az idesapja.
A cigány erre így felel:
- Gyalog ment haza.

Milánóban a rendőrség egy fegyveres rablás elkövetőjét keresi, aki egy szex-shopot rabolt ki. Mivel a kasszában nem volt túl sok pénz, a rabló magához vett még egy női bőrszíjas cuccot és egy felfújható guminőt. A nyomozók szerint az összes ellopott érték kb. 60 Euro lehet. Ha ez a nagy összeg nem is teszi boldoggá a rablót, talán a guminő...

A tanyasi asszony elhatározza, hogy kakaspörköltet csinál vacsorára. Azonban a hentesmunkát mindig a férje szokta végezni, de a férj éppen a városban van.
Így hát az asszony kimegy a baromfiudvarra, elkapja a kakast, kupánvágja és elkezdi kopasztani. Amikor már az összes tollat kitépte, a kakas magához tér, és elkezd keservesen kukorékolni. Az asszony megsajnálja, és mivel szegény kakason egy szál toll se maradt, hát gyorsan varr neki egy kis ruhát.
Délután jön haza a férj, és éktelenül röhögve nyit be a házba.
- Hát te mit röhögsz ennyire? - kérdi az asszony.
- Ilyet még nem láttam - mondja a férfi a könnyeit törölgetve. - A kakasunk az udvaron az egyik lábával tartja a tyúkot, a másikkal meg a sliccén a cippzárat próbálja lehúzni...

A feleség kérdezi férjét:
- Drágám, miért nem csinálunk gyereket?
- Mert fogságban nem szaporodok.

- Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt...
- Tessék.
- Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst.
- É'voilá!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
- ...Dehát...izé...elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
- Á, nem kell. Itt az olvasójegy igénylő lapja. Gratulálok.
- Hurrá, és most mi a teendő?
- Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja.

A második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren egy fiatal pilóta első bevetésére indul. Felszáll az anyahajóról, felveszi a harcot a japán vadászgépekkel. Első körben lelő hatot közülük, majd a menekülők után veti magát, és még négyet sikerül levadásznia. Mivel az üzemanyaga már fogytán van, ezért a visszatérés mellett dönt. Mintaszerűen leszáll a fedélzetre, majd kiugrik a gépből és elkiáltja magát:
- Idesüssetek, egymagam, lelőttem 10 japán gépet! Nem rossz eredmény egy újonctól, nemde?
A fedélzetről az egyik katona odaszól neki:
- Igen, szép eredmény, de egy nagy hibát mégis elkövetni, pilóta-szan...