




Hogy értsd a sztorit, én egy élelmiszerboltot üzemeltetek Szegeden, a paneldzsungel közepén. Bejött hozzám egy kedves vásárló és kért tőlem egy kék Szofit (remélem ez nem reklám). Ez még nem is lenne furcsa, hiszen többször előfordult már. Szokásomhoz híven már nyúltam is a polcra, levettem egy nekem szimpatikus darabot a sok közül és a hölgy elé tettem. A dobozon szép fekete keretben az állt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. A hölgy ezt elolvasta (látod, vannak még tanult droidok), és felháborodva utasította vissza, hogy neki ez nem kell, mert ez tüdőrákot okoz. Padlót fogtam. Hogy valaki ilyen jó helyzetfelismerő legyen, és így lehessen rá hatni az írásokkal! Én közöltem vele, hogy most kapaszkodjon meg, mert olyat mondok, ami alapjaiban rengeti meg a világnézetét, majd elboruló aggyal, de faarccal közöltem vele, hogy sajnos mind rákot okoz. Erre ő szintén faarccal kért egy másik dobozt. Ez már kezdte agysejtjeimet a fentebb említettek szerint irtani, mert először azt hittem viccel, de rájöttem hogy nem. Adjak neki egy másik dobozzal ugyan ebből a márkából. Hát, én adtam neki, de mondtam, hogy erre meg az van írva, hogy a terhesség megszakadásához vezethet. Erre ő nagyon megörült, és vihogva mondta, hogy ez neki jó, mert nem terhes és így nincs gond, de tüdőrákot azért mégse szeretne kapni... Ekkor már a seregben tanult akasztófakötél-csomózást kezdtem magamban feleleveníteni, mert ezt már nem lehet bírni és felkötöm magam! Viszont a napom szép volt, mert újfent örömöt okoztam egy vásárlónak...
A pap egy fadarabot szegel a paplak udvarán. Egy kisfiú megy arra, megáll a kerítésnél, és csak nézi, nézi. Megkérdi tőle a pap:
- Hát te, fiam, mit nézel annyira?
- Csak azt várom, mit mond a tiszteletes úr, ha ráüt a kalapáccsal az ujjára!
- Jean, furcsa szagot érzek. Nem futott ki a tej?
- Az lehetetlen uram, zárva van az ajtó.
Két jóbarát találkozik. Az egyiknek rettenetesen össze van törve a képe.
- Hát veled mi történt?
- Képzeld, kijöttem este a kocsmából, felugrottam a biciklire...
- Atyaég! És elestél?
- Dehogyis! A falnak volt támasztva.
Az erdei út szélén egy fiatalasszony megállít egy lovaskocsit:
- Bátyám, elvinne-e Kolozsvárra?
- El bizony, ugorjon csak fel!
Mennek tovább, egyszercsak megszólal a kocsis:
- A héten már maga a harmadik várandós asszony, akit Kolozsvárra viszek!
- Nem vagyok én várandós.
- De nem is értünk még oda!
Pistike nagyon csúnyán káromkodik az óvodában. Az óvónéni rászól:
- Kisfiam, így nem beszélünk. Kitől hallottad ezt?
- Apukámtól.
- Nos, mindegy. Hiszen nem is tudod, mit jelent.
- Dehogynem! Azt, hogy nem indul az autó!