




Hopkins időjós volt az egyik tévétársaságnál. Bár képzett meteorológus volt, gyakran téves előrejelzéseket adott. Miután az egyik helyi lap cikket írt róla, hogy az elmúlt évben 300 alkalommal tévedett, kirúgták az állásából. Hopkins elutazott egy másik államba, ahol szintén időjósnak jelentkezett egy tévétársasághoz. A jelentkezési lapon állt a következő kérdés:
- Miért hagyta ott előző munkahelyét?
Igy válaszolt:
- Mert nem felelt meg nekem az időjárás.
- Hogyan fogja meg a macska az egeret?
- Elbújik az éléskamrában, és sajtul beszél.
Találkozik a farmer az indiánnal, az indián mutogat
egy ujjal a farmernek, a farmer mutogat két ujjal.
Aztán az indián mutat tenyérrel, a farmer mutat hullámos tenyérrel.
Hazamegy az indián és meséli a feleségének:
- Milyen bolond farmerrel találkoztam! Azt mondta, hogy kinyomja mind a két szemem. Erre én azt mondtam, hogy lelököm a hegyről. Azt felelte, hogy belefojt a vízbe.
Hazamegy a farmer is és meséli a feleségének:
- Milyen bolond indiánnal találkoztam! Kérdeztem, ki vagy, ő rámutatott, hogy kecske. Erre megkérdeztem: milyen, hegyi? Azt válaszolta, hogy vízi.
Indiában új jövedelemforrást fedeztek fel a nősemberek. Feleségüket havi bérletre kiadják agglegényeknek. Az egyik férj, Atta Prajapati pl. havi 175 dollárt kap feleségéért egy gazdag férfitól. Az asszony feladata, hogy a férfival együtt kell élnie, és gondoskodni róla minden értelemben.
A Times of India c. napilap is foglalkozott a témával, és megállapították, hogy a jelenség oka a hajadonok hiánya Indiában, mivel sokkal kevesebb lány születik, mint fiú.
A párok lánygyereket nem szívesen vállalnak, mert férjhezadáskor rengeteget kell fizetniük a vőlegénynek.
Hol itt a kereslet-kínálat egyensúlya?