Muldoon úr egy kis faluban élt, Írországban, egyetlen társa a kutyája volt. Egyszer szegény öreg eb kilehelte a lelkét. Elment Muldoon a falu papjához, és megkérdezte tőle:
- Atyám, szegény jó kutyám kimúlt. Mondana-e az emlékére egy szép búcsúbeszédet?
- Fiam, mi nem tartunk állatoknak szertartást. Kint a falu szélén van egy baptista egyház, a Jóisten tudja, ők miben hisznek. Talán hozzájuk fordulhatnál...
- És mit gondol, atyám, ötezer font elég adomány lesz nekik a szertartásért?
- Jaj, fiam, hát miért nem azzal kezdted, hogy katolikus volt a kutyád?
- Hát te mit csinálsz? - kérdezi Kovács a feleségétől.
- Semmit.
- Semmit? Hisz egy órája a házassági szerződésünket olvasgatod.
- Igen, azt keresem, hogy hol van beleírva a lejárati idő.
Lány: - Drágám, ha összeházasodunk, én osztozom majd minden terhedben, gondodban.
Fiú: - Hisz nekem nincs is semmi gondom.
Lány: - Ez csak azért van, mert még nem vagyunk házasok.
A bulldog felugat az ablakban ülő tacskónak:
- Gyere haver, mulatunk egyet!
- Nem mehetek, mert bezártak!
- Dehogynem! Ugorj ki!
- Ugorjon a halál! Hogy olyan legyen a képem, mint neked?