Egy parasztnéni hajtja a kocsiját, amikor megállítja a rendőr.
- Néni, gond van a lovaskocsival. Úgy látom, eltört a lámpa a kocsirúdon, ez nagyon veszélyes. Most nem büntetem meg, de ígérje meg, azonnal megcsináltatja!
- Persze, aranyom, hazamegyek aztán a férjem majd felrak egy újat!
- Ja, és néném, szegény lónak a hmm... micsodájára tekeredett az istráng. Ez így állatkínzás, majd ezt is csináltassa meg az urával.
Hazamegy a néni, és újságolja a férjének, hogy majdnem megbüntette a rendőr.
- Na, ezt a lámpát kicserélem két perc alatt - mondja a férje. - Mondott még valamit a biztos úr?
- Hát, nem egészen értettem, amit mondott, de szerinte valami gond van a dudával...
- Apu! Azt mondják az iskolában, hogy mi maffiózó család vagyunk.
- Majd bemegyek, és elintezem a dolgot.
- Jó, de úgy csináld, hogy balesetnek tűnjön!
A cigány fia odamegy az apjához:
- Apa, kell nekem egy új félcipő!
- Akkor levágjuk az egyik lábadat.
- De addig is mit húzzak fel?
- Anyádnak egy veder vizet a kútból.
- Hogyan temeted el az anyóst?
- Félig a földbe, hogy tudja ápolni a saját sírját.
- Miért nem iszik a rendőr forralt tejet?
- Mert a tehén farka nem fér be a konnektorba...
Gyerekek gyónnak Húsvét előtt. Bemegy a gyóntatószékbe az első, megvallja bűneit, s ezzel zárja: "bedobtam a vízbe a tökmagot". A plébános nem érti, de nem kérdez rá.
Jön a következő gyerek, az is megvallja, hogy bedobta a vízbe a tökmagot, s ez így megy tovább, míg az utolsó gyerek nem említi ezt a bűnt. A plébános rákérdez:
"Te nem dobtad vízbe a tökmagot?"
"Nem - feleli a gyerek - én vagyok a Tökmag..."
Négy szerzetes imádkozza együtt a zsolozsmát: egy bencés, egy ferences, egy domonkos és egy jezsuita. Egyszer csak kialszik a villany. Mi történik?
A bencés (merthogy tudja fejből) zavartalanul tovább mondja a zsolozsmát.
A domonkos prédikálni kezd a sötétségről és a világosságról.
A ferences imádkozni kezd, hogy legyen ismét világos.
Egyszerre csak felgyullad a lámpa...
A jezsuita ugyanis közben kicserélte a biztosítékot.