- Jean, mi ez a csörömpölés?
- Uram, az óra üti az éjfélt.
- Na és az hagyja magát?
-Mi a különbség a szúnyog és a szőke nő
között?
-???
-Amikor a szúnyog szív,neki nem kell simogatni a fejét...
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
* Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
* Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
* Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
* És azután? - kérdezi a halász.
* Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
* Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
* Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
* És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
* Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
* És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
* Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.
Zidane otthon nem mer kimenni a utcára, végül úgy dönt, álruhában kimerészkedik.
Szerzetesnek öltözik az amúgy is cölib frizu miatt.
Az első szembejövő, egy öreg néni rögtön ráköszön:
- Szia Zizu!
Becsinál ijedtében, pánikszerűen hazaszalad, kilihegi magát, majd úgy dönt, lefürdik, átöltözik.
Szakállat vesz fel, lepedőt, és mint emír, kisurran megint az utcára.
A néni még mindig ott áldogál, megint ráköszön.
- Szia Zizu!
Zizu összefossa magát. Hazamegy, megint lefürdik és átöltözik, ezúttal már ki is sminkeli magát, behidrogénezi a haját, a felesége ruhájába beöltözik, zoknikat dug a cicijei elé, és egy ridiküllel a kezében, mint transzvesztita megint kilibben az utcára.
Néni már messziről integet.
- Zizu, szia Zizu!
- Honnan tetszik megismerni folyton?
- Hülye vagy, vazze? Én vagyok az, Barthez!
Nagyon büszke vagyok az arany zsebórámra. A nagyapám a halálos ágyán adta el nekem.
- Woody Allen