- Képzeld anyu, ma én feleltem a legjobban!
- És mit mondtál?
- Hogy a feketerigónak három lába van!
- De a feketerigónak csak két lába van...
- Nem számít, akkor is én jártam közelebb az igazsághoz. A többiek négyre tippeltek!
A feleség a férjhez:
- Alberto, mit keresel?
- Mariann, hol van az üveg?
- Alberto, hiszen megittuk apád temetésén.
- Ja? Én meg csak törtem a fejem, hova is tűnt az öreg.
Az iskolában a tanár megkérdezi:
- Gyerekek, mi az, ami legjobban izgatja az embert?
Az első padból Petrov, a legjobb tanuló így válaszol:
- Semmi sem tudja úgy felizgatni az embert, mint egy meztelen női test.
- Petrov, menj ki a teremből és apád nélkül ne merj iskolába jönni! - mondja megütközve a tanár.
A következő nap a tanár bemegy az osztályterembe és látja, hogy Petrov az apja nélkül a leghátsó sorban ül.
- Petrov! Miért nem ülsz a helyeden, és hol van az apád?
- Apám azt mondta, hogy ha a tanár urat nem izgatja fel egy női test, akkor a tanár úr buzi, és jobb, ha minél távolabb ülök Öntől.
Vovocska megkérdezte anyukáját:
- Anyu, hogyan jöttem a világra?
A gyepesagyú anyja ezt válaszolta:
- Nos, kisfiam, apáddal elővettünk egy poharat, ő beleköpött, majd én is, és azt követően a poharat a napra tettük, majd egy bizonyos idő után megszülettél.
A következő nap Vovocska bement az iskolába, meglátta az osztálytársnőjét, Tányát, és megkérte:
- Tánya, köpjél bele ebbe a pohárba.
- Ugyan minek?
- Kérlek, tedd meg!
Tánya megtette, majd Vovocska is. Hazavitte a poharat, odaállította az ablakba, és szorgosan figyelte. Éjszaka a pohárba belemászott egy cserebogár. Vovocska reggel odafutott az anyjához és sírva kérlelte:
- Anyu, fojtsd meg az unokádat! Én nem tudok kezet emelni a fiamra.
A biológia órán a tanárnő megkérdezi a gyerekeket:
- Gyerekek! Meg tudjátok mondani, hogy a lepényhal miért olyan lapos?
- Azért, mert a cethallal aludt - vágja rá Vovocska.
- Vovocska, mars ki a teremből!
A tanárnő folytatja:
- Nos, azt tudjátok, miért olyan dülledtek a rák szemei?
Kinyílik az ajtó, és Vovocska kommentál:
- Azért, mert ő mindent látott!
Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnő.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verő hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az apád valaga! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai műszakból!
- Most már elég! - szól a háta mögé az egyik utas. -Hagyja abba a tolakodást!
- Elnézést - hangzik a válasz, - nem tolakszom, csak időnként levegőt veszek!
Rendőr éjszakai járőrözést végez, amikor látja, hogy egy erősen tántorgó férfi odatámolyog egy villanyoszlophoz, előveszi a szerszámát, és elkezd pisilni. Odamegy az elkövetőhöz, és megszólítja:
- Hát, maga mit csinál itt? Nem tudja, hogy ez a környezetszennyezés és közszemérem sértés szabálysértés is egyben? Azonnal tegye el a micsodáját és kövessen.
A részeg visszagyömöszöli a műszert, és követi a rendőrt. Elöl megy a rendőr, egyszer csak kuncogást hall maga mögött. Megfordul, látja, hogy az őrizetes szélesen vigyorog.
- Hát maga meg minek örül ennyire?
- Netán azt hiszi a biztos úr, hogy most nem pösölök?