




- Na, Petike, meg tudod nekem mondani, mi a szemét?
- Azok a dolgok, amik rögtön szükségessé válnak, miután már kidobtuk öket!
Szergej óriási monoklival a szeme alatt jelenik meg a munkahelyén. Kollégái kérdezgetik, mi történt vele.
- Tegnap szakszervezeti gyűlés volt és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon. Ekkor észrevettem, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúztam. Erre akkora pofont adott, azt hittem az épület szakadt rám.
Pár hét múlva Szergej, ha lehet, még nagyobb monoklival jelenik meg. Ismét kérdezgetik a kollégái, mi történt.
- Tegnap szakszervezeti gyűlés volt és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon. Ekkor Nyikolaj, aki mellettem ült észrevette, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúzta. Én viszont tudtam, hogy nem szereti, ezért visszadugtam.
Volt egy öreg cukrász. Nagyon öreg volt. Aztán
meghalt. Nem lehetett rá mondani, hogy igazán becsületes ember volt. Így hát a pokolra került. Ott találkozik az ördöggel, aki körbevezeti. Cellák, kínzóeszközök és sikolyok mindenütt. Látja az öreg, hogy egy embernek patkolják a talpát az egyik teremben. Kérdi az öreg:
- Miért patkolják szegénynek a talpát?
Ördög:
- Mert lópatkoló volt.
Lát egy másik szerencsétlent az öreg, akit felszögelnek egy asztalra.
Öreg:
- Hát őt meg miért szögelik oda?
Ördög:
- Asztalos volt.
Az öreg elkezd röhögni.
Ördög:
- Min röhögsz öreg?
Öreg:
- Azon, hogy velem nem tudtok mit kezdeni, mert cukrász voltam.
Ördög:
- Dehogynem! A két tojásodat fogjuk felverni habnak!
Egy tudós egy lakatlan szigere költözött, hogy kies magányban megfejtse az élet értelmét. Két évtizeddel később barátai és sok-sok érdeklődő értement. Az üdvözlések után, mindenki kíváncsian várta a felismerést. Tudósuk így szólt:
- Igen, rájöttem, az élet olyan, mint egy óceán.
Eltelt némi idő, mire valaki vette a bátorságot, és megkérdezte:
- Miért pont olyan, mint az óceán?
Némi töprengés után jött a válasz:
- Jó, hát akkor nem pont olyan.
Az új cégvezetőt utasítja a főnök, hogy küldjön felszólító levelet Kovácsnak, fizesse meg régóta esedékes tartozását. Az ügybuzgó fiatalember elkészíti a fogalmazványt, s megmutatja a főnökének.
- Nem, ezt nem lehet elküldeni. Ez a levél túlságosan goromba. Ilyen hangot az üzleti levelezésben nem használunk. Fogalmazza finomabban.
A cégvezető átírja a levelet, de a főnök még mindig elégedetlen.
- Nem szabad így sértegetnünk Kovácsot, mert még elveszítjük, mint vevőt. Írja át még finomabb, udvariasabb hangnemben!
A harmadik változattal már elégedett a főnök.
- Igen, ez már kellően finom, és udvarias... Ám mégis át kell írni a helyesírási hibák miatt. A tolvajt ugyanis nem írjuk nagy T-vel, az akassza fel magát viszont három szóba írandó, két s-el, egy z-vel...
Nem ajánlom, hogy túl sok tengeri rákot fogyasszon - mondja a házigazda a vendégnek.
- Te jó isten, talán nem friss?
- Dehogynem, de én is szeretném megkóstolni!
Egy juhásztól megkérdezik, hány éves.
- Honnan tudjam? Én csak a juhokat számolom, mert azt ellophatják...