Bemegy a takarékpénztárba a góbé.
- Adjon nekem sorsjegyet! Mikor lesz a húzás?
- Jövő hónapban.
- Az késő. Nekem most mindjárt kell a pénz.
Lagzi. Julis néni a boldogságtól sugárzik, és elérzékenyülve mondja:
- Drága gyerekeim! Azt kívánom, úgy süssön rátok a boldogság fényes napja, ahogy annak idején apátokra és rám sütött...
Pista bácsi a bajusza alatt morogja:
- Na, gyerekeim, akkor ti se fogtok napszúrást kapni!
A bíró kihallgatja Padlizsánt.
- Maga ellen az a vád, hogy megölte az anyósát. Miért tette?
- A feleségem kért rá...
- Hogy mondhat ilyet? Szégyellje magát! Hiszen a felesége imádta az édesanyját!
- Igaz, bíró úr, de mielőtt aznap elment, azt mondta nekem: "Lajos, ha a mamát alvás közben egy légy zavarja, ne keltsd fel, hanem üsd agyon!!!"
- Ebben a szobában - mutat az ajtóra a gépszerelő - gázszivárgás van.
- Igen? Akkor már értem, miért alszik az anyósom egy hete.
- Mondd, ennyire szereted az anyósodat?
- Egyáltalán nem.
- Akkor, miért szólítod Napodnak?
- Mert folyton befűt nekem.
- Nem értem... Ha csak paradicsomot vágott az anyósa fejéhez, miért vitték kórházba a mentők?
- Üveges paradicsom volt.
- Szóval azt állítja, hogy eltűnt az anyósa?
- Igen, törzszászlós úr.
- Mikor?
- Úgy két évvel ezelőtt.
- Ember! Akkor miért csak most jelenti be?
- Valahogy eddig nem mertem elhinni.
- Tudod, mit vettem az anyósomnak születésnapjára?
- Mit?
- Egy doboz olajfestéket.
- Miért éppen ezt?
- Hogy minél hamarabb tudjon olajra lépni és a csíkot elhúzni.
Shaw nagyon utálta Churchillt, ezért egyszer küldött neki két színházjegyet ezzel a levéllel:
"Tisztelt miniszterelnök úr! Ezennel küldök Önnek két jegyet a legújabb színdarabom premierjére. Jöjjön el egy barátjával... már ha van még magának barátja ebben az országban!"
Mire Churchill így válaszolt:
"Sajnos a premier napján nem tudok elmenni, de a következő előadást igazán szívesen megtekinteném... már ha a maga darabjait lejátszák egymás után kétszer is!"